Seite - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

56 A középkori építés emlékei. Bécs régi épületeinek csak kevés maradványa ér vissza a város közép- kori fölvirágzásának első idejébe. E maradványok keletkezése közel arra az időpontra esik, midőn az osztrák őrgrófok székhelyüket a római korból származó kis Vindobonába tették át. E telepítvény állandóan fontos politikai jelentősége szerint a középkorban oly helylyé emelkedett1, hol az építés mestersége nagy arányokban fejlődhetett, még pedig annyira, hogy Bécs, mint a négy német építő főczéh egyikének székhelye, oly középponttá vált, melyből az építkezésmódok előrehaladó fejlődése sugárszerűen terjedt szét az egész keleti Duna-melléken. Az oknál fogva, hogy Bécs többször tűzvész és megszállás okozta rombolásoknak volt kitéve, a középkorból egészen vagy részben csak a kiváló egyházi épületek maradtak fönn, de ezek elegendők a művészet azon nagy virágzásának megítélésére, mely Bécsben a Habsburg-ház föllépte óta uralkodott. Legelőször is a város középkori várműveire vetve egy futó pillantást, azt látjuk, hogy a kezdetbeli kis Bécs azon módon, a hogy még a rómaiak idejéből maradt, egy nyugaton kevéssé menedékes, de többi oldalán jó meredeken emelkedő dombon feküdt és hogy ennek tetősíkjához alkalmaz- kodva, majdnem négyszög alakjában helyezkedett el, mely alapidoma első, nem igen jelentékeny terjeszkedései alkalmával is, leszámítva a határvonalak kijebb terjedését, meglehetős változatlan maradt. Sánczok és bástyák, tor- nyok és kapuk, czölöpgátak és árkok védték ezt a legrégibb telepedést. A Peilerthor és Graben nevek még ez időre emlékeztetnek. Későbbi, Ottokár királyig tartó terjeszkedései közel azt a kiterjedést adták a város- nak, melylyel térbeli fejlődése a középkorban befejeződött. E változások azonban új megerősítő építkezéseket követeltek, melyek el is készültek. Uj sánczok és körfalak övezték a várost; számos torony, különösen éjszak felé és a Duna-ág irányában, fokozta a falak védő képességét; hat jól meg- erősített várkapu (a legerősebb a Kärntnerthor) és több kis kapu nyújtott módot a városon kivűl eső részekkel való közlekedésre. Ilyen maradt a város képe egész addig, mikor a törökök legelőször megjelentek Bécs falai alatt (1529-ben). Ekkor a régi erősítő művek kénytelenek voltak a város védelmére szolgáló új építkezéseknek engedni helyet, oly építkezéseknek,