Seite - 67 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

61 járommal és három kiugró négyzetből szerkesztett kereszthajóval. Az egész épület alatt van a tágas kripta. A keresztbordás boltozatokon és oszlopos folyosókon a nyomott csúcsív uralkodik, a pillérek erővel vannak tagolva és némelyikük gyönyörűen díszített román oszlopfővel van ellátva. A főhajó külső, régiségbarnította kőépületén szembe tűnik a jellemző román díszítés. 1288-ban épült a jobb oldalhajó meghosszabbításában a még fönnálló gót kápolna. Ügy látszik, az 1327-ki tűzvész következtében szükségessé vált javítások alkalmával tűnt el a kórus román befejezése és kezdődött meg egy gót presbyteriunl építése; 1340 körűi fogtak a jobb oldalhajó első négyzete fölött az öt emeletben egyszer vékonyodva emelkedő nyolczszög- letes szép torony építésébe, melyet eredetileg áttört kősisak födött, 1594 óta pedig, midőn ez földrengés következtében beomlott, a máig fönn- maradt, rézzel borított hegyes kalap tetéz. 1416-tól 1420-ig végezték be a templomon a szorosan vett építkezést a mostani, nyolczszögből szerkesz- tett gót ízlésű kóruspárkány befejezésével, mely azonban azóta a bordák letördelődzése következtében stílusbeli jellemét némi részben elvesztette. A templom egész hossza 65 méter, a középhajó szélessége 8.5 méter, ugyanennek magassága 17.40 méter. Bécsnek legnevezetesebb egyházi építkezése a Sz.-István székesegyház, a bécsi építők e legfontosabb alkotása. Épüléséről mindeddig csak igen kevés írásbeli adat ismeretes, a helyett az egyes épületrészeknek a legújabb rendszeres javítgatások alkalmával végzett gondos és igen értelmes meg- vizsgálása sok biztos támaszpontot szolgáltatott a kérdés földerítésére. Az 1147 táján fölszentelt templomnak alapítása első idejéből napjainkig semmije sem maradt fönn. A mai székesegyház legrégibb részei a XIII. század elejéig érnek vissza és az uralkodó román építésmód utolsó időbeli alkotásainak bélyegét mutatják. E korból való az úgy nevezett Riesenthor és a homlokzatnak szomszédos részei egész a most óraszámlaptartókúl használt kerek ablakok fölött levő párkányvonalig. Az épületben fönnmaradt legrégibb maradványok következtetés útján arra vezetnek, hogy a most legrégibb épület háromhajós szerkezetű volt széles és kiemelkedő középhajóval és hogy valószínűleg hármas félkör- alakban végződött. Az első és fölötte fontos változáson az 1258. évi nagy tűzvész után ment keresztül az épület, és nyilván azok az erős rongálások, melyeket akkor szenvedett, szolgáltattak okot a legrégibb kibővítésre. Ez átalakítás mindenek előtt abban állott, hogy a hármas félköralakú