Seite - 68 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

62 befejezést hatalmas kiugró kereszthajó váltotta föl messze hátranyúló nagy középkórussal meg sokszögű befejezéssel, és hogy a középhajót jelenté- keny meghosszabbodása következtében megfelelően fölemelték és csúcsíves keresztboltozatokkal tetézték, mi mellett hét boltjáromra való eddigi föl- osztása változatlan maradt. Ez időbe esik a nyolczszögű, négy emeletes pogánytornyok (Heidenthürme) fölépítése is az említett óralapok fölött levő párkánytól kezdve, úgyszintén a nagy ajtónak (Riesenthor) a külső csúcsív beépítésével eszközölt átalakítása. Az 1276-ki tűzvészkor a templom boltozataiban esett kár, s alkal- masint ez volt a székesegyház újjáépítésének egyik főoka, minthogy 1300-ról, 1302-ről és 1330-ról tudjuk, hogy akkor a kórus építése folyt. Bölcs Albrecht alatt (1340-ben) fölszentelték az új, vagyis mostani kórust; annak az új épületnek, mely a mai hosszú hajót és a tornyokat foglalja magában, IV. Rudolf volt a megindítója és gyámolítója, ki e nevezetes mű alapkövét 1359-ben tette le. A klosterneuburgi Wenczla mester volt abban az időben a székesegyház építőmestere és őt mondják az építkezés szellemi szerzőjének és vezetőjének. Sok jelből látni, hogy az új építkezés a magas toronynál kezdődött, lassanként befoglalta a régi hosszú hajót, melyet az isteni tisztelet megtartása végett meghagytak, és az éjszaki csonka torony építésével végződött. Későbbi mesterekűl említik Helbling Ulrikot, Prachatic fánost (Hans von Prachatic), ki 1433-ban befejezte a magas tornyot és Puchsbaum Jánost, ki 1446-ban beboltozta a hosszú hajót. 1450-ben tették le az északi torony alapkövét, mely azonban nem igen épült és 1562-ben mai csonka alakjában befejeződött. Az idő viszontagságai a Sz.-István székesegyházat sem hagyták érin- tetlenül és egész sorozatát tették szükségessé a kisebb nagyobb restaurá- lásoknak, melyek egész máig érnek. 1839-től 1842-ig Sprenger udvari építésügyi tanácsos vezetése alatt lebontották a magas torony meghajlott csúcsát és vasból meg kőből készült szerkezettel pótolták. Ernst Lipót székesegyházi építőmester 1853-tól 1856-ig fölépítette a hosszú épületnek pompás ormait a déli oldalon meglevő egyetlen orom mintája szerint és 1861-ben megkezdte a roskatag volta miatt egészen lebontott toronysisak újraépítését. 1862 óta Schmidt Frigyes székesegyházi építőmester vezeti a helyreállítás munkáját, mely a magas torony építésének befejezte (1864) és a székesegyház külsejének elkészülte után annak belsejére tért át. A csarnok egész hossza 109 méter, a középhajó mintegy 10, mindegyik