Seite - 82 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

76 és minden körben fölébredt az a tudat, hogy a miiépítés a testvérművészetek élén a népérzelem fölemelésére, az emberiségnek mind eszthetikai, mind erkölcsi képzésére van hivatva, és hogy ennélfogva az összes építésügyet, valamint minden egyes építkezést, mint a közérdek komoly ügyét csak az arra hivatottaknak, csak igazi művészeknek szabad vezetniök. Ez eszmék diadalának köszönhető Bécs építkezésbeli újjászületése; így lett maga az egész város egy szép művészi alkotássá, mely az emléképületek tornyaitól és kupoláitól kezdve le a lakóhelyiségek padlatát födő padlókoczkákig és szőnyegekig a fölszabadúlt népies művészi erő működéséről tanúskodik. Ez a tény már Müller lerchenfeldi templománál örvendetes kifejezésre jut. Ha ezt a templomot a közvetlenül megelőző időszak bécsi templom- építéseivel összehasonlítjuk, például a János-templommal, melyet a Prater- strasseban (1842—1845.) Rösncr emelt, meg a gumpendorfi evangelikus templommal, melyet Förster L. és Hansen épített (1846 — 1849.): azonnal kiderül, hogy Müller művét az építésmódnak nem annyira a megválasztása, mint inkább a kezelése teszi úttörővé. Amazoknál az épületeknél is ó-keresz- tény, bizanczi és román példaképek voltak útmutatók, de döntő eredmény nélkül. A gumpendorfi templom épületén, melyet csekély eszközökkel kellett végrehajtani, a külső legalább az egyszerű szigorúság hatását teszi; ellenben a praterstrassebeli templom külseje némely pontban valósággal dilettáns- szerűen gyámoltalan, melyet a belsőnek egyes csinos festői hatásai, még Führich jeles, fájdalom örök sötétségre kárhoztatott falfestmény-sorozata sem képesek velünk felejtetni. Müller művében igazi művészi szellem nyilatkozik; oly ifjú eleven képzelet alkotása az, mely a középkori olasz művészet tanúl- mányából táplálta erejét. Külseje, fájdalom, még nem tiszta anyagépítmény, az egyszerű csínosság bélyegét viseli; belül a mester rhythmikusan válto- gatja íveit, és a déliek módjára mindenek előtt szépen tagolt térséget törekszik előállítani, melyben a monumentális és díszítő művészet tág mezőt leljen fénye kifejtésére. Führichnek és Nüllnek társaikkal együtt itt volt alkalmuk, hogy tehetségüket kimutassák. Az egész talán komolyságra és alakbcli szigorúságra nézve I. Lajos korának egyes müncheni alkotásai mögött marad, de képzeletre és érdekességre nézve jóval fölülmúlja azokat. Bécs újabb templomépületei, melyeknek tárgyalása mindjárt ide soro- zandó, Müller művétől az építésmód megválasztásában többfélekép külön- böznek, mert ezek legtöbbnyire gót, részben azonban bizanczi stílusban vannak építve; egyesek megkísértették a bazilika-formát is. De egy közös