Seite - 102 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

96 tékben fölszaporodott s a legváratlanabb események által összevissza hányt- vetett lakosság életmódja, foglalkozása, erkölcsei, szokásai és szükségletei is egészen más, teljesen idegenszerű arczulatot vettek föl s nagyon elképzel- hetni, hogy ha egy idevaló új Epimenides, a ki a márcziusi napok elótt az istenben boldogúlt „Wimmer-" vagy „Schotten-negyed" valamely zug- szobácskájában elaludt, most fölébredne, s e modern zajtól, a tramway lovainak csengetyű-hangjától kisértetve föl s alá kezdene sétálni a föld- kerekség egyik legszebb útczáján — a páratlan „Ring"-en — s aztán az újjá alkotott, festői „Stadtpark" előkelő embermegszóló fasorába tévedne, hol az összesereglett beau monde-ot hallaná a nap uralkodó eseményeiről csevegni, elképzelhető, mondjuk, micsoda álmélkodással kérdené, hogy miféle ismeretlen részébe veté őt a véletlen a világnak? Ez lenne a régi császárváros? A régi Bécs, a gonosz hírű, vízben szűkölködő Wien folyó partjain? Ezek itt bécsi emberek és bécsi nők? Lehetetlen az! És mégis, mégis úgy van! A ki az ősrégi kerületeket, a köznép nyelvén „enter'n Gründé"-knek nevezett részeket, a hosszan és szélesen elnyúló metropolis végpontjain a szerény telepeket meglátogatja, vagy a régi Bécsnek megszokott találkozó helyein megjelen, nagy számmal fogja még föltalálni azokat a példányokat, a kik nem csupán külső megjelené- sükre, hanem életmódjukra, foglalkozásaikra, erkölcseikre és szokásaikra nézve is az őseredeti fajnak hamisítatlan ivadékai, s kik még megőrizték számunkra az ősi typust. Százával és ezrével kerülnek még szemünk elé; járásukban, kelésükben, arczukon és tekintetükben, szójárásaikban és moz- dulataikban ott van az „igazi bécsi ember" letörűlhetetlen ismertető jele, a melylyel nem csupán arra a darabka földre, a melyen nyüzsögnek s a melyen még a környezet is a régi maradt, hanem a tarka nagy város együttes képére is rá nyomják a bécsiesség jellegét. S épen azért, daczára más népfajok, törzsek és nemzetiségek ezer fejű beözönlésének, ha egészében véve Bécsről és a bécsiekről szólunk, ez utóbbi megjelölés alatt többnyire az igazi bécsi lesz az, a kire gondolunk. Mi az tehát a mi a bécsit díszíti, a mi becsületére válik, s melyek jellemének az árnyoldalai ? Tekintsük meg közelebbről s vegyüljünk bele az útcza zajába, vessük magunkat a nép-élet hullámaiba. „Allerweil fidel!" „Mindig csak vígan!" így hangzik, legalább ez az általános vélemény felőle, a bécsi ember jelszava. Jól élni, vígadni, élvezni, ez az, a mit szemére vetnek, rovására irnak s még sok egyéb vétséget a