Seite - 103 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2
Bild der Seite - 103 -
Text der Seite - 103 -
97
„merev szolidság" erénye ellen. Kik voltak és kik még ma is azok a szigorú
erkölcsbírák? Az irigyek? Vagy tán sivár philister-lelkek? Vagy hazugok
és rágalmazók? Eh, dehogy! egyik sem. Ez a szemrehányás nagyon régi,
századokra nyúlik vissza s az ide vágó hatósági rendeletek és büntetéssel
fenyegetések, melyek a „falás és ivás ördöge" ellen bocsáttattak ki, már
önmagokban is gazdag, noha bizony egyhangú irodalmat tennének. Egy
egész népnek túlságosan igazságtalan eláztatásáról tehát ez úttal szó alig
lehet, kivált ha látjuk, hogy az egyebekben egymásnak mindig ellentmondó
hangok ebben az egy pontban harmonikusan egybehangzanak. Tehát mégis
így állna a dolog? Még tán a legkomolyabb időszakokban is? S mind ezek
a kemény vádolók soha sem túloztak volna? Nos, hát hiszen végre elkép-
zelhető, hogy a legkeserűbb gáncsot is csak a legbecsületesebb jó szándék
mondatja valakivel, mintegy csak intésképen, hogy óvja a könnyen fölizgat-
hatókat és könnyen elcsábíthatókat a szellemi szenvtelenségtől s az erkölcsi
elposványodástól. Beletekinteni a tükörbe olykor-olykor a legjobb orvosság
lehet s nem egyet térített már vissza eddigi életének tévelygéseitől.
Bizony a bécsi ember örömest „mulat", nem igen húzódozik s nem
is aggodalmaskodik, mikor arról van szó, hogy kedvét töltse, hogy — ha
nem is épen „kiüsse a világ fenekét", — de legalább a nap (vagy éjszaka)
néhány óráján keresztül kedvére mulasson, vígadjon és élvezzen, különösen
akkor, ha valami „jux" vagy „heczcz", vagy legfőbb szenvedélye: valami
„kirándulás" forog szóban.
S itt mindjárt eleve meg kell engednünk a fatális tényt, hogy a
háziasság iránti érzék, a bizalmas házi tűzhely mellett töltendő esteli
együttlét utáni vágy és hajlam nincs valami különösen kifejlődve az igazi
bécsinél, — mindig a szó legszorosabb értelmében vett „népet" értve.
Előfordúl ugyan imitt-amott, különösen a hol a szegénység és nyomor
összébbhúzódásra, nélkülözésre kényszerít, a benső családi életnek egy-egy
jelenete, egy-egy olyan képe, mely a szívet meghatja s tiszteletre, sőt
csodálatra kényszerít, látva, hogy a kevéssel beérés, a lemondás megható
erénye a hősiességnek mily magaslatáig fokozódhatik; hogy a szenvedés és
balsors, a nyomor és szükség csak még szorosabbra fűzi a kölcsönös
szeretet kötelékeit; hogy az egyiknek önzetlen önfeláldozásában mily vigasz-
talását és követendő példáját leli föl a másik, s hogy a kérlelhetetlen
sorscsapások sulyja és terhe is mennyire könnyebbnek tetszik az által, hogy
együtt viselik. Valóban gyakran a balsors az, a mi e szegény emberek között
o. 13
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Band 2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bevezetö Kötet (I)
- Band
- 2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1887
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.675 x 21.93 cm
- Seiten
- 360
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch