Seite - 107 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2
Bild der Seite - 107 -
Text der Seite - 107 -
101
Hogy aztán a mindenféle czitera- és vonós-négyes estélyek, egyéb zene- és
tánezmulatságok, aztán a farsangi vígalmak, a „jóhírben álló" társas-, aztán
a híres „hálósipkás-", „negligé-", „veréb-" és „szomszéd-bálok" stb.,
melyekkel az ő „mindennapi vendégeinek" minden figyelmes korcsmáros
kedveskedni kötelességének tartjar a látogatóknak szintén jelentékeny szá-
mára tarthatnak igényt, azt már a dolog természete, azaz hogy a bécsi nép
megszokott természete, hozza magával.
Tíz-tizenöt éve csak, hogy oda fönn a hűvösebb, „dolgos" éjszakon
sokat élczelődtek a könnyű vérű bécsiek időt rabló, lelket ölő, sybarita és
pazarló kávé- és korcsmaházi életmódja fölött; időközben ott is megízlelték
ezt az edes mérget: jó ízűnek találták s Bécset ebben a tekintetben már
eddig is jelentékenyen — túlszárnyalták. . . .
Gúnyolódni szerető kritikusok e fejezet után könnyen megengedhetnék
magoknak azt a megjegyzést, hogy Bécs „népéletének" leirója, bemutatván,
ha csak vázlatos vonásokban is, a bécsi vendéglői életet, legnagyobb részt
befejezte, a mi föladata volt. S e megjegyzés nem is volna egészen igazság-
talan. De bármint legyen is, akad itt azért még más is megjegyezni való.
Bécset egykor a „színházak városának" nevezték. Nem a múzsák tem-
plomainak nagy száma miatt, mert e szám más nagy városokéhoz képest
mindig szerény maradt; hanem amaz élénk, gyakran túlságba vitt érdeklődés
folytán, melylyel a bécsi az ő külön kedvencz színházát s egyszer megszeretett
kegyenczeit mindig fölkarolta. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a
fennállott és a még fönnálló öt rendes színház közül sorban mindenik föl
volt kapva külön-külön okokból egész időszakokon át. S az is egyik helyi
sajátság, hogy itt egyes néposztályok nemzedékről nemzedékre mindig egy
és ugyanazon színháznak maradnak hívei, még ha az a szinház gyökeres
változásokon ment is keresztül, s hogy az unoka még ma is abba a színházba
jár legszívesebben, melyet egykor a nagyapja kegyelt s a hol ő maga még
mint tacskó gyerek újjongott örömében és sírt keservében.
A középosztály köreiben mindig a két udvari szinház iránt volt a
lelkesedés a legnagyobb és legmelegebb. Ez a vonzalom e körökben mind a
mai napig fönnmaradt, noha a művészet letűnt aranykorának már nagyon
élemedett, de teljesen hitelt érdemlő tanúi szerint az akkori alakításoknak
nem mindenikét bírják ma elérni az epigonok. Abban az időben ünnep volt
egy tisztességes polgárcsalád életében, mikor a családfő az ifjabb nemzedéknek
megengedte, hogy ama nem ritka mintaelőadások valamelyikét, melyekért
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Band 2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bevezetö Kötet (I)
- Band
- 2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1887
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.675 x 21.93 cm
- Seiten
- 360
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch