Seite - 109 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

103 gében, mohón tanulmányozva az opera szövegét, vagy a műsorra kitűzött klasszikusnak Reclam-féle tíz krajczáros kiadását, s bámulatos béketűréssel várják, míg elvégre megérkezik a pillanat, a midón bejuthatnak az áhított szentélybe, a hol negyedfél óráig tartó aesthetikai élvezet jutalmazza szívós kitartásukat. Fásult utczarovók, üzleti dolgokban vagy korcsmába siető járókelők megmosolyogják ezt a nagy buzgóságot, élczelódnek a színházak e „bolondjai" fölött, holott az önfeláldozás ily nagy mértékétől inkább épül- A Burgszinház ajtaja előtt. niök kellene. A mint hogy épületesnek mondható az a látvány is, melyet ilyenkor a szinház belsejében a magas „Olympus" nyújt, a hol ezek a „bol- dog" emberek, szorosan összezsúfolva, de bámúlatukban mindenről megfeled- kezve, elbűvölten szemlélik az előadást s a hol, a túlvilági elragadtatásnak mintegy ellenképeűl, egy-egy tiszteletre méltó telkes patrícius asszonyság, kinek a Schiller jambusai és Grillparzer trocheusai túlságos magasan szár- nyalnak, s kire nézve Izabella, Beatrix, Iphigenia és Melitta panaszai és gyötrelmei teljességgel érthetetlenek és megfoghatatlanok, egyátalában nem zavarja a kép összhangját bólintgató szendergésével és csendes horkolásával.