Seite - 112 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2
Bild der Seite - 112 -
Text der Seite - 112 -
estebédjét s szívhatta pipáját vagy szivarját, fölötte kényelmesnek találta
s mellette a színházról egészen meg is feledkezett.
A sikerűit példa által fölbátorítva, lassankint egész serege támadt a
népénekeseknek, kiknek legnagyobb része aztán persze egészen más czélokat
követett, mint Moser, a purificator és erkölcspapoló. Mindazonáltal léha
programmjaik mellett is bőven arattak, a színházaknak pedig igen megérez-
hető versenytársaivá lettek. Különösen akkor volt ez, mikor Fürst — ez a
„legpajkosabb kedveltje a Camoenáknak" — a „kis deszkákon" megjelent,
kihez később a hamar népszerűvé lett Matras is szegődött.
Fürst kétségkívül igen eredeti jelenség volt, s a míg megmaradt szerény
működési körében, játékának hatása elragadó vala. Fürst joggal tarthat
számot arra az „érdemre", hogy évek egész során keresztül a bécsi lakos-
ságnak legalább is fele, — és pedig minden osztályt és rendet beleértve —
csaknem kizárólag ő vele, az új Amphionnal foglalkozott. Eredeti dalait,
mint például a „Csak vizet ne!", a „Blauer Montag" stb. czíműt mindenfelé
dalolták, s a figyelemre méltó énekes és furcsa „költő" előtt még a szalonok
ajtai is megnyilottak. Midőn azonban dicsőségének tetőpontjára jutott, a
becsvágy arra ösztökélte, hogy „színházigazgató" legyen; az is lett több
ízben, de nem boldogúlt. Végre azonban mégis sikerűit a Práterben egy
valóságos „népszinház"-at alapítania, természetesen alsóbb rendűt, mely
az ő nevét viseli, s melynek a lakosság egy bizonyos osztálya előtt népsze-
rűsége is volt, sőt van ma is. Csakhogy ő ezzel a szinház-alapítással saját-
képi társadalmi állásocskájának a lajtorjáján mégis — alább szállott.
Fürst, Mosernek e hatalmas ellenlábasa, a féktelenséget, a túlzást, a
fesztelenséget, az érdességet, hogy ne mondjuk nyerseséget, s hangban és
modorban a cynikus és durva érzékiséget tűzte zászlajára, a mi már önma-
gában is meglepő és — vonzó vala. E mellett maró és megsemmisítő satyrájú
négysoros verseit csicsergő, villanyozó dallamokkal is el tudta látni, melyek
hamar átmentek fogékony polgártársai vérébe, mivel ezek a maró szövegű,
gyújtó, metsző nóták az ősi bécsiek természetének — már tudniillik az „alsó"
százezrekbe tartozókénak — tökéletesen megfeleltek, sőt azt élesen jellemezték
is. Ez magyarázza meg a gúnyosan mosolygó Faun szereplésének roppant
sikereit, kitől működése fénykorában bizonyos művelődési és társadalmi
jelentőség sem volt elvitatható. Csakhogy Fürst, fájdalom, „iskolát" is
alapított, és az ő tanítványai, kik mesterüket természetesen azonnal a leg-
megdöbbentőbb módon túlszárnyalták, — hölgyek voltak. A gyöngéd női
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Band 2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bevezetö Kötet (I)
- Band
- 2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1887
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.675 x 21.93 cm
- Seiten
- 360
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch