Seite - 115 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

109 elmaradozott. Az „egyvelges művészet" ál-múzsájának templomai tehát, a mily hirtelen megnyílottak, ép oly hamar be is zárták kapuikat, s Bécsben mai napság nincs belőlök több kettőnél, legföljebb háromnál. Az „Orpheum", mely mindjárt kezdetben előkelő lábra helyezkedett s a maga nemében valóban sok érdekeset nyújt, volt a legkiválóbb „tingel- tangel". De valamennyi ily helyiség, jó vagy rossz, mind kárára volt a színházaknak, melyeknek sokkal magasabb hivatása van. A népénekesekkel, dalcsarnokokkal és más hasonnemű mulató helyekkel egyetemben ezreit vonták el tőlök a látogatóknak, kik különben híveik maradtak volna. Hogyan mulat még Bécs ezen kivűl? azaz hogy mulat a bécsi nép? Nos hát itt is áll az, hogy kiki a maga módja szerint lehessen, ha nem is boldog, legalább jókedvű. S miért is ne? Hisz vannak oly mintaszerű elégültséggel megáldott, az élet örömei iránt táplált igényeikben oly bámű- latos szerénységú emberek, hogy szinte csodálatunkat érdemelnék ki, ha, közelebbről tekintve, nem inkább jó izú kaczagásra fakasztanának. Egy kis sétaút Bécsen keresztül és Bécs körűi számtalan példával bizonyítja, hogy az embernek voltaképen mily kevésre van szüksége, hogy meg legyen elégedve. Ha százszor megyünk végig ugyanazon az úton, százszor fogunk találkozni ugyanazokkal az emberekkel. De azoknak a fele sem rendes üzleti dolga után jár, hanem csak üdül és mulat s a megszokott módon tölti el szabad idejét. A jó Istennek, köztudomás szerint, mindenféle kosztosa van. Eredeti példányok megalkotása által gondoskodott arról, hogy a világ túlságosan egyhangú ne legyen, s már épen életmódjuk egyformasága bélyegzi az egyes példányokat eredetiségekké. Vegyük legelőbb is a „mezei csöndet" kedvelő embereket. Nem törődnek ezek a körülöttük járó-kelő embertömeggel, nem világra szóló eseményekkel és meglepő változásokkal, saját ártatlan hajla- maik kielégítésére gondolnak csupán s ez okból az egész éven át, de mindennap és ugyanabban az órában mindig ugyanazokat a pontokat keresik föl, bármi történjék, bármi nevezetes látni való kínálkozzék is egyebütt. Bohó, de ártatlan és szerény teremtések. így példáúl az egyik, a kiről pedig még nem mondhatni, hogy életúnt volna, de a ki mindazonáltal mégis csak az örök enyészet helyén érzi magát egészen jól, ezredikszer látogatja meg a temetőt s a sírhalmok díszítésében gyönyörködik. Újra meg újra elolvassa a sírköveken az előtte már rég ismert felírásokat; megkísérli, a mi már százszor nem sikerűit