Seite - 118 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2
Bild der Seite - 118 -
Text der Seite - 118 -
112
kedveért szívesen éheznek és szomjúhoznak s túrik az időjárás bármily
viszontagságait, s nemcsak hogy órák hosszáig tartó gyalogolást koczkáz-
tatnak, de koczkáztatnak még többet is, azt, hogy a tilosban kapják őket.
De sem birság, sem fogság, sem a legérzékenyebb elagyabugyáltatás nem
birja őket kigyógyítani szenvedélyükből, melyet csak az tud megérteni,
a ki osztozik is benne.
Kicsinyléssel nézik le az efféle „ordináré" mulatozásokat Fortuna
istenasszony ama kedvencz gyermekei, kiknek van módjuk rá, vagy ha
nincs, elő tudják a módot teremteni, hogy vagy a gyepen tündököljenek
s szabályszerű toiletteben, az ahhoz értő szakember pillantásaival és
szójárásával vegyülhessenek a kocsi- és lófutamokra tett fogadásokba,
s mellékesen talán tulajdon fogatkájukkal is feltűnjenek; vagy hogy, mint
tökéletes vadászok, teljes patent fölszereléssel hódoljanak a nemes vadászati
élvnek, vagy legalább valamely külvárosi lövészegyletbe beiratkozzanak.
Ugyanez alá az előkelőbb rovat alá tartoznak a kocsiskodó és lovagló,
a galamb- és kutya- s a különböző fajú és nemű lövő sportnak úgy valódi,
mint csak „plátói" hívei. Mindenki kontár, „Pfründner" és „Sumper"
nekik, a ki az ő dolgaikban nem járatos, s nem is tanácsolnók senkinek,
hogy e tudományos körökben, a nélkül, hogy az érintett szakmákat teljesen
kitanúlta s a megállapított szójárást alaposan elsajátította legyen, szerény-
telenül szót emeljen s észrevételeit tán azon a közönséges nyelven merész-
kedjék előadni, melyet mindenki megért.
Vannak ismét mások, kik sokkal szerényebben lépnek föl. Nem
követelnek a magok számára különös kiváltságokat, nem kívánnak a világ
előtt „gavallérok" gyanánt feszíteni, sem pedig igénytelen személy őket
valamelyes „nimbus"-szal venni körül. Nem akarnak egyebet, mint épen
„azt a kis megélhetést" és talán még valamicskét ráadásúl. Azonban ezeket,
az őket környező nagy szükség daczára is, csak nagy ritkán hallhatni
komolyan panaszkodni; hisz ők az élet legcsekélyebb örömeiről és kelle-
metességeiről is önkényt lemondottak, le a különben is „nélkülözhető"
élvezetekhez való minden jogról s azt hiszik, hogy meg lehet élni „így is",
csak „ép, egészséges" maradjon az ember. Az örökségből kitagadottaknak
tekintik magokat, s nem is tartanak számot semmi örökségre. Azok
mintájára, a kik a kevéssel megelégedést a legszélsőbb túlzásba vitték,
élvezeteik választékát ők is csaknem az üres semmire korlátozzák. Néni
táplálnak a sorstól mindenekkel megáldott „felső tízezer" ellen semmi
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Band 2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bevezetö Kötet (I)
- Band
- 2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1887
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.675 x 21.93 cm
- Seiten
- 360
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch