Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2
Bild der Seite - 120 -
Text der Seite - 120 -
114
nem vétó alakok is találkoznak, kik szótlanul gurnyasztanak poharuk mellett
s áhítattal emelik ajkaikhoz a zöldes nedvet. Azonban e „stylszerü ivók",
a kik ide csak betévedtek, ezek az ivók, a kik azért isznak, hogy igyanak,
ezek a mintaszerű „csendes korhelyek" az ily zsibongó helyen mindig
aggasztó kisebbségben vannak, s mint valami óriási bába-kalácsban a mazsola-
szemek, csak ügy gyei-bajjal fedezhetők fel. A nagy többség a határtalan
tombolás híve, s ennek a „karczos" forrásainál, ősrégi hagyomány szerint,
állandó tanyája van.
A bécsiek egy fajtája valóságos szaktudománynak tekinti, hogy mindig
tudja, hol kapható a „legjobb új-bor". Megbízható szakértő férfiak elindul-
nak önkényt, s állítólag csak a közügy érdekében, a nagy vándorútra s ma
Nuszdorfban, holnap Sieveringben, holnapután Heiligenstadtban, később
aztán ismét Ottakringben vagy Währingben, Weinhausban vagy Grinzingben,
vagy épen a már nagyon „alászállott", de azért még mindig népszerű
Hernalsban, stb., kóstolgatnak a már évek óta jó hírben álló „Leitgeberek"-
nél (korcsma-gazdák) az utolsó termés nedvéből, vagy a legújabb próba-
keverékből. Ha ízlik : villámgyorsan fut a híradás s megindúl a zarándoklás
az új búcsújáró hely felé. Ha a kivonúlás meglehetős rendben megy is végbe
s a különböző karavánok minden nagyobb föltűnés nélkül érkeznek is rendel-
tetési helyökre : az a hangulat, melyet már ott találnak, a dorbézolók
zsibongása, a nagyon kevert társaság vad „topsy-turvy"-ja csakhamar
hasonló kedvvel tölti el az újon érkezteket, kik a kiadott vezényszót azonnal
megfogadják s egyhangúlag rázendítik ők is a csatakiáltást, mely a „hernalsi
vulgata" eredeti szövege szerint ekként hangzik : „Adjátok el a ruhámat,
mennyországban vagyok!"
4
Folyvást új meg új csapat érkezik. A szaporodással nő a zaj is, egész
a kábulásig. A zenészek — az Istenben boldogúlt, nagyhírű „Grueber
Franzi" tanítványai és utódai, ki az ő kedvencz hangszerén „az édes szavú
fán" (a klarinéton) egykor nagyszerűen játszott — a „legandalgóbb" tánczo-
kat játszák. Nyalka bérkocsisok és gömbölyű mosónők szolgáltatják a zene-
kiséretet a „dísz-asztaloknál", a hol a „spendirhózlis" maecenások szoktak
ülni, a drastikusan népies nótákat művészileg begyakorolt fütyüléssel,
újjcsettentéssel és jodlirozással kisérve; a birbicses asszonyok legelőkelőbb
pártfogóikkal enyelegnek s kelepelve magasztalják óriási szarvacsaikat,
koszorú-fügéjöket s egyéb különlegességeiket; a tele poharak és kőkorsók
tuczat számra repülnek a vendégek feje fölött a pinczérek kezeiben; szédítő
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Band 2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bevezetö Kötet (I)
- Band
- 2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1887
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.675 x 21.93 cm
- Seiten
- 360
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch