Seite - 121 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

115 a zűrzavar. Ebbe az örömujjongásba, zajba, dalolásba és hangos kaczagásba most már sivalkodás és nyöszörgés is vegyül; az álmos, nyűglődő s már nem egészen józan gyermekek sírása, s e miatt végre a hazatéréshez is hozzá ezihelődnek; előbb azonban még „maskarádét44 is csinálnak, kölcsö- nösen felöltvén az egymás ruháját, kalapját a különböző nembeli vendégek. Ez a bolondosdi új kaczagást idéz elő, mire kimenetközben bekebelezik még a legutolsó, de egyúttal leg is leghosszabb „díszkortyot a karczosból44. Most hát végre künn volnának az utczán. Nem hallani sem „Evőé44-t, sem „Eleleutt-t, mint a Dionysos-meneteknél hajdanában; de a csoportokban vonúlók mindazonáltal élénken emlékeztetnek a mesés kor satyrjaira, silén- jeire és maenadjaira. A bécsi külvárosi „roham44-bacchanáliák nem kevésbbé furcsák, mint azok lehettek, a melyeket Semele magzata vezetett, habár itt a fiaikat nem tépik is szét betú szerint a fölizgatott anyák, mint a hogy az hasonló alkalommal a szegény Pentheussal megesett. Az „idei karczos44 bécsi „tisztelete44 réges régi s nem is föltétlenül kárhoztatandó szokás, mert vannak eredeti, vidám és egészen elfogadható vonásai. Hogy ez a históriai cultus gyakran nem igen díszes jelenetekkel, kihágásokkal is jár, s a vám- vonal és az utczák rendőrségének, különösen a kalendáriumban vörössel jegyzett napokon, gyakran „hivatalos kötelesség teljesítésére44 is alkalmat szolgáltat: annak oka talán szintén a könnyen fölpezsdúlő „bécsi vér44, aztán meg a kissé erős, tüzes és izgató bécsi bor. Más felé, mint a merre a borkedvelők az ő megszokott vándorlásaikat irányozzák, veszik útjokat a barna árpáié hívei, az u. n. „Biermanok44. Forrásánál keresni föl az üdítő kortyot, ez az ahhoz értő sörivó életelve, kinek hitvallása e három ágazatból áll: „Fris csapolás!44 „Ne pezsegjen!" „Hab ne legyen rajta!44 Ezek a követelmények lebegnek előtte, mikor ott ül a „laboratórium44-ban, már mint a sörfőző házban és pedig a kerti ivóban, a teremben vagy a csarnokban, melyek ünnep- és vasárnapokon mindig biztosak lehettek, hogy rendkívüli látogatottságnak fognak örvendhetni, — s a mennyiben még megvannak, — ma is biztosak róla. Néhány évtizeddel ez előtt még legalább is egy tuczat ilyen serfőző ház volt Bécs környékén s a városban magában is, melyek mind nagy hírben állottak s hitelöket meg is érdemelték, s a hová sűrű rajokban vonúltak a szomjú- hozók és sörre áhítozók. De úgy Schellenhof, mint Jedlersee, valamint a Gambrinus híveitől az előtt sokat látogatott más ily helyek ma már elenyész- tek és elfeledvék, s csak Hütteldorf és Liesing, másodsorban még Brunn és 15*