Seite - 123 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

117 hogy gyalogútja netáni fáradalmaiért bőséges jutalmat nyerend s nektár és ambrózia kínálkozik eléje, keresztény ízlés szerint átváltozva valódi grinzin- givé, habzó schwechativá és gyenge rántott csirkévé czukorborsóval! Tehát csak „előre, kifelé, — mihelyt csak lehet!" Kirándulás a szabadba. Mihelyt lehet! „Itt a bökkenő!" mondja Hamlet. Ah, fájdalom, az erdő zöldjének, az enni és inni valók fűszerének ez az eszményképe nem mindenki számára válik markolható és élvezhető valósággá. Száz meg száz emberre nézve elérhetetlenek ezek a földi javak, kiknek tehát kevesebbel kell beérniök. Az ilyenek is elmondhatják, hogy „egy ebédet egy mezei sétáért", mert ők csupán azokra az üdülő helyekre juthatnak el, melyek a