Seite - 124 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

118 vagyontalan, szegény és nélkülöző emberek közös gyülekező s menedék- helyei, értjük azokat a városi közkerteket, melyeket a jótékonyság és nemesszivűség épen a vagyontalanok számára alapított és nyitott meg nagylelkűen. E helyek alatt természetesen nem értendők azok a divatos találkozó helyek is, a hol, mint például az elegáns „Népkertében és az előkelő „ Stadtpark44-ban főkép a „szebbik nemu ad egymásnak találkozót; hanem értendők azok a többi kertek, melyek a nagy közönség számára állanak megnyitva s melyek leginkább csak azokkal az emberekkel népesül- nek meg, a kiknél rendesen a nap a szakács s a legszigorúbb takarékosság a pénztáros. A „Landpartie-csinálók44 (nagyok és kicsinyek) azért még e szegény emberek mellett is többségben vannak itt Bécs városában. Gyerekestől, mindenestől vonúlnak ki már pirkadó reggel; egyik részük a vasúti indúló házakhoz, a másik a társaskocsik állomására. Vagy pedig befogják az apostolok lovát, olykor még messzebb eső útakra is, mert van a touristáknak és kirándulóknak egy külön fajtája: a nagy erejökkel és járótehetségökkel kérkedőké, a kiket csak az erőfeszítő, lélekzet-elfojtó, izzasztó, egész az összeroskadásig fárasztó „séta-út44 bir kielégíteni. Hiszen csak kell, hogy az ember a saját maga és „pályatársai44 hősi kitartásáról elmondhasson egyet-mást az álmélkodó hallgatóságnak is! Az új kor közlekedési eszközeinek csaknem mesés gyorsasága már a stiriai Alpeseket és más „külső országi44 tájakat is „Bécs környékébe44 vonta ugyan, s a „ sem meri ngi kirándúlások44, például a vándorlások időszakában ezernyi embert vonnak el innen minden áldott napon; de a „vidékre rándúlgatók44 zöme és többsége beéri a közvetlen környék nem kevésbbé festői, de kényelmesebben és olcsóbban elérhető tájaival is, különösen pedig a regényes „Wiener Wald44-dal s ott is nagyon élvezetesen tölti idejét. Vidám egy látvány az, mikor a csoportok, az erdő sűrűjéből elő- bukkanva a lehető legkényelmesebb öltözetben, a hegyek oldalain alá felé vonúlnak a mezei útakon. Ki vannak pirúlva s porral is belepve; azonban bosszúságnak vagy lehangoltságnak nyoma sincsen rajtok. Sőt ellenkező- leg: nevetnek és dalolnak, az előcsapat meg talán még „muzsikál44 is, mivelhogy gitár és harmonika nélkül egy tisztességes bécsi polgári kirándúlás a vidékre el sem is képzelhető. A fiatalság roskadásig tele van málházva ennivalót rejtegető csomagokkal, vagy a legkisebbik új nemzedéket kell czipelniök, vagy kerekes kocsin tolniok, mely utóbbi szállító eszköz elő- segítésében nem ritkán még „négylábú vonóerő*4, valami jámbor komondor-