Seite - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

120 kutya is segédkezik. Ha szép, árnyas helyre jutottak, az egész társaság a fűbe heveredik rövid pihenőre, az élelmi szállítmányból előszed egy kis előleges falatot, aztán fölszedelőzködik s ismét tovább vonúl vidáman, sietve. Mikor aztán a czélpont, a leginkább megfelelő, legkevésbbé háborgatott kis térség el van érve, fölütik a főhadiszállást s megkezdődik a mulatság voltaképi ünnepe: az ebéd künn a szabadban! Mily jól esik itt aztán minden falat étel, minden korty ital, mily öröm sugárzik minden szemből s még a földi teremtmények között a leginkább zaklatottak, a szolgáló meg a mester- inas is úgy találja, hogy mégis csak szép a világ! Tréfával, játékkal telik el az idő és ha aztán szelid csillagfénynél haza felé indúl a karaván s kiki megérkezik a maga szűk négy fala közé: fáradt ugyan, „mint a kutya", de azért végtelen megelégedést érez lelkében, ha az egész, kissé környülményes és fáradságos vándorlás úgy ment végbe, a mint a programmban előre kifundáltatott, — a mi persze nem mindig esik így. De akár hogy esik, a bécsi ember nem ismer semmit a világon, a mit többre becsülne, mint egy „kirándúlást a vidékre", még ha csak félig sikerült is az. Aztán sokba kerül az ilyen mulatság? Nos hát, a hogy veszszük. Az efféle „családi kirándúlás", ha, mint rendesen, szerény korlátok között tartják, kevesebbe kerül, mint kerülne az, ha a család feje a kuglizóban vagy a verseny-pálinkázásnál — bécsi műnyelven „Preis-Schnapsen" — vagy a tarock-asztalnál töltötte volna el vasárnapi üres idejét, vagy pedig „pajtásaihoz" csatlakozva, részt vett volna azok „vállalkozásaiban". Itt is áll az a szabály, hogy „teszi, a ki teheti". Van ugyan rá eset, a mikor az is teszi, a ki nem teheti; de az, a ki „nem bolond, hogy ilyen kutya melegben a napon csavarogjon" s a ki sokkal kényelmesebb, semhogy kitegye magát az erős gyaloglásnak, vagy a vasúti pénztárak előtti taszigáltatásnak és annak, hogy az omnibuszok körűi egész csatákat vívjon egy ülőhelyért: az beéri azzal, a mi a legközelebb s legkönnyebben elérhető. Kibandúkol a Lerchen- feldre a „boros fiaskó "-hoz, Fünfhausba a „Kohlkreunze"-hez, vagy a két „pilseni" raktáraihoz, vagy más sörházhoz, melyet a hir épen szárnyára kapott. Vagy pedig — miután övéivel a lainzi „Polgármesternél" kitűnő kávét szürcsölt, — változatosság okáért kimegy minden szent időben egyszer a schönbrunni csodaszép kertbe, vagy hive marad az ő Práterjének. Schön- brunn és a Práter, — ez a bécsi élet élvezeteinek föle, szine, java! Nem kívánjuk e helyen részletesen leirni a világhírű császári kéjpalota és kertje elragadó szépségeit. Mi itt csupán a látogatókkal foglalkozunk, kik