Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

126 kicserélt, sokat mondó pillantás, s megtörténik a lehetetlen: tért csinálnak, a hol a legmerészebb kutató se bírna fölfedezni egy talpalattnyi üres helyet s ama csalhatatlan életszabály értelmében, hogy ki a hogy segíthet, úgy segítsen magán: előkerül még valami hangszer is, mely a szükségben megsegít. Megzendül a legelső hang, a közönség nagyot kurjant, fölkaczag s forgásnak indúl vagy a maga, vagy más tengelye körűi. Szóval van táncz minden áron. Meglehet, hogy a farsangi ünnepélyek Rómában, Vclenczében, Nápolyban vagy Münchenben, Kölnben, Düsseldorfban vagy Párisban impozansabbak, festőiebbek, ízlésesebbek, s hogy pompásabban vannak kiállítva és jelenetezve : de azt hiszszük, hogy a „bécsi farsang" mégis csak kedélyesebb, mert máskülönben ezt a hírét nem tartotta volna meg egész az aligmúlt időkig. S ma talán már megváltozott ? Alig venni észre, mert mikor a hivatalos határidő megérkezik, ismét csak megjelen a táncz ördöge s minden zege-zuga fölött a városnak csattogtatja denevérszárnyait s a „dunamelléki Bábel" in floribus van megint. Lehetséges, hogy azelőtt még jobban járták a bolondját, mint ma; legalább bizonyos krónikákban, leírásokban és legendákban található vonat- kozások ezt sejtetik. Micsoda pikáns, vagy esetleg tragikus élményekről szól- hatna egy-egy tánezterem, melynek neve végig hangzott a világon, ha a „bécsi farsang"-nak valamely hű krónikáját bírnók! Mi mindent nem suttogtak a hires „Mehlgrube"-ról; mily fantasticus históriák jutottak el hozzánk szájhagyomány útján az „Apollo-terem" és nagyszerű tánczvigalmai mesés pompájáról és pazar fényűzéséről; mennyire gyönyörködtünk még mi magunk is a „Birn" és a régi „Sperl" nyilvános tánczmulatságainak előkelő polgári fényében, s mily változáson ment keresztül az utóbbi helyiség, midőn aláhanyatlása korában a „Walhalla", a „Diana-terem" s hasonló gyülekező helyek programmjához alkalmazkodott! Tanúlságos, színekben gazdag képet nyújtanak az ily följegyzések a nép vagy város életéről, s egyúttal tanúságot tesznek a bécsi „házi bálok" kelleméről, illedelmességéről és kedélyességéről, melyek európai specialitas számba mentek. Ellenben bohó- zatos színezetűek gyanánt volnának fölemlíthetők az egykori „Elysiumbeli" groteszk meglepetések; a nagy szabású látványosságok a szintén elmúlt farsangi menetek és farsang-temetések alkalmával, aztán az újabb kor jellcmzetes, nyers „alkotásai" : a bérkocsisok, a mosónők és a (jótékony czélú) lumpok báljai és végezetül a népies öt-krajezáros táncz, mely