Seite - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2
Bild der Seite - 142 -
Text der Seite - 142 -
136
varázsköréből. Beethovenben eleinte többre becsülték az előadó művészt,
sem mint a zeneszerzőt. Valamint Mozart a nyolezvanas, úgy lón Beethoven
a kilenczvenes években a legfényesebb tünemény a bécsi zongoraművészek
között. De csakhamar előtűnik benne a zeneköltő s még bámulatosabb
magasságra emelkedik. Bécs birta legelőször, Bécs élvezte legelőször vala-
mennyi nagy művét. Es a nagy művész oly erősen megragadt a bécsi
talajban, hogy soha többé el nem kívánkozott onnan. Szerette Ausztriát és az
osztrákokat, kik között 35 évet élt s a kiknek művészetét szentelé. Beethoven
művészete, mely még sokkal szigorúbb értelemben volt németnek mondható,
mint bécsi nagy elődeinek zenéje, a szellemi együvé tartozandóságnak egy
újabb kötelékét teremté meg Ausztria és Németország között. Beethovent
Bécsben úgy tisztelték, mint a legnagyobbak egyikét; az is vala ő a közön-
ség szemében, mely áhítattal csüngött művein, az különösen a műértő
főnemesség köreiben, a hol őt, a republikánust, a merev különczöt, egyen-
rangúnak tekinték s akként is bántak vele. Rudolf főherczeg, Kinsky és
Lobkovitz herczegek 4000 forint évi díjat rendeltek számára élete fogytáig
csupán csak azért, hogy Beethoven anyagi gondoktól menten szentelhesse
életét a művészetnek. 1809-ben volt ez, Haydn és Albrechtsberger halála
évében, mely év határkövet képez a régibb és az újabb zene korszakai között.
Bécstől nyeré Beethoven a leghatalmasabb művészi serkentést, s lángelméje
Bécsre árasztá vissza fényét és termékenyítő melegét. „Ebben a Schubertben
isteni szikra van!tt kiálta föl Beethoven, midőn halálos ágyán átlapozta
Schubert dalait. Schubert ez „isteni szikrája" Beethoven lángjánál gyúladt
meg, hogy csakhamar a saját fényével világoljon. Zenéje a Beethovenére
emlékeztet, de ennek zárkózott, emberkerülő természete távol áll Schuberttől,
e tőzsgyökeres bécsitől. Nyilt, derűit kedélyével, bizodalmas gyermeteg-
ségével a szintén igazi osztrák kedvességű Mozarthoz hasonlít, kivel élete
módjára s fájdalom, kora halálára nézve is megegyez. Schubert egy emeletes
kis szülőháza a Himmelpfortgrund külvárosban önkénytelen arra a fölkiáltásra
kényszeríti az arra menőt, mely Beethoven ajkain röppent el, midőn Haydn
szülőházának egy előtte igen kedves képét nézé : „mily nyomorúlt paraszt-
kunyhó, s mily nagy ember született benne !u Schubert gyermekévei,
melyeket atyja házában töltött, megható családi képet nyújtanak a régi
Bécs szegényebb középosztályának életéből. Az atya, egy 19 gyermekkel
megáldott iskolamester, zenét játszik ép úgy, mint fiai. Egész héten keresztül
küzködnek, fáradnak; vasárnap azonban, mikor otthon együtt zenélnek,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Band 2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bevezetö Kötet (I)
- Band
- 2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1887
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.675 x 21.93 cm
- Seiten
- 360
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch