Seite - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

136 varázsköréből. Beethovenben eleinte többre becsülték az előadó művészt, sem mint a zeneszerzőt. Valamint Mozart a nyolezvanas, úgy lón Beethoven a kilenczvenes években a legfényesebb tünemény a bécsi zongoraművészek között. De csakhamar előtűnik benne a zeneköltő s még bámulatosabb magasságra emelkedik. Bécs birta legelőször, Bécs élvezte legelőször vala- mennyi nagy művét. Es a nagy művész oly erősen megragadt a bécsi talajban, hogy soha többé el nem kívánkozott onnan. Szerette Ausztriát és az osztrákokat, kik között 35 évet élt s a kiknek művészetét szentelé. Beethoven művészete, mely még sokkal szigorúbb értelemben volt németnek mondható, mint bécsi nagy elődeinek zenéje, a szellemi együvé tartozandóságnak egy újabb kötelékét teremté meg Ausztria és Németország között. Beethovent Bécsben úgy tisztelték, mint a legnagyobbak egyikét; az is vala ő a közön- ség szemében, mely áhítattal csüngött művein, az különösen a műértő főnemesség köreiben, a hol őt, a republikánust, a merev különczöt, egyen- rangúnak tekinték s akként is bántak vele. Rudolf főherczeg, Kinsky és Lobkovitz herczegek 4000 forint évi díjat rendeltek számára élete fogytáig csupán csak azért, hogy Beethoven anyagi gondoktól menten szentelhesse életét a művészetnek. 1809-ben volt ez, Haydn és Albrechtsberger halála évében, mely év határkövet képez a régibb és az újabb zene korszakai között. Bécstől nyeré Beethoven a leghatalmasabb művészi serkentést, s lángelméje Bécsre árasztá vissza fényét és termékenyítő melegét. „Ebben a Schubertben isteni szikra van!tt kiálta föl Beethoven, midőn halálos ágyán átlapozta Schubert dalait. Schubert ez „isteni szikrája" Beethoven lángjánál gyúladt meg, hogy csakhamar a saját fényével világoljon. Zenéje a Beethovenére emlékeztet, de ennek zárkózott, emberkerülő természete távol áll Schuberttől, e tőzsgyökeres bécsitől. Nyilt, derűit kedélyével, bizodalmas gyermeteg- ségével a szintén igazi osztrák kedvességű Mozarthoz hasonlít, kivel élete módjára s fájdalom, kora halálára nézve is megegyez. Schubert egy emeletes kis szülőháza a Himmelpfortgrund külvárosban önkénytelen arra a fölkiáltásra kényszeríti az arra menőt, mely Beethoven ajkain röppent el, midőn Haydn szülőházának egy előtte igen kedves képét nézé : „mily nyomorúlt paraszt- kunyhó, s mily nagy ember született benne !u Schubert gyermekévei, melyeket atyja házában töltött, megható családi képet nyújtanak a régi Bécs szegényebb középosztályának életéből. Az atya, egy 19 gyermekkel megáldott iskolamester, zenét játszik ép úgy, mint fiai. Egész héten keresztül küzködnek, fáradnak; vasárnap azonban, mikor otthon együtt zenélnek,