Seite - 144 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

m Beethoven és Schubert halálával hosszú, hosszú szünet következett Ausztria zenei alkotásaiban! A nagy, a világidvezítő zeneköltés koszorúja nagy időre bezáródott. A mi ez után következett, csak szerény virág vala, mely egy nap díszéül szolgálva, el is hervadt a leáldozó nappal. Ilyenek voltak a kärtnerthori szinház két karmesterének, Weigl Józsefnek és Gyrowetz Adalbertnek operái (amazé „A svájczi család", ezé „Sorel Ágnes"); továbbá a népies zenei tehetségek mesterének, Müller Venczelnek („A prágai nővérek", „Az ördög malma" stb.) és társainak, Kauer Ferdinándnak, Haiblnak, A zenekedvelők társulatának épülete Bécsben. Tuczeknek, Drechslernek bohózatos daljátékai. A nagy teremtő szellemek hiányában szenvedő korra azonban lassanként a zenei reproductiónak, a zene öntudatos, serény művelésének fokozatos fejlődése következett. Nagy zene- költőkben Bécs korábban vala gazdag, mint más városok. Hogyan állott azon- ban a zene eszközei dolgában, melyek ama mesterek zenéjének életet voltak adandók? Mekkora volt azon emberek köre, kik amaz élvezetnek részesei lehettek? A bécsi zene „aranykora" ebben a tekintetben sokkal kevésbbé fényes, mint a mostani. Haydn és Mozart idejében, sőt még Beethoven korában is a zene gyakorlata nagyobbára csak a fejedelmi magán zenekarok