Seite - 146 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

140 szerűen képzett zenészekből álló hangversenyző társulat egész Német- országban. Csakhogy e tiszteletreméltó intézetnek inkább a saját ember- baráti érdekei, mintsem tisztán művészeti czélok lebegtek a szeme előtt. A két főtényező, mely a zenei előadásban szerepelt, állandóan az előkelő magánosok zenekara és a polgári műkedvelők társasága maradt. Ez utóbbiból keletkezett 1812-ben „az osztrák zenekedvelők társulata14, mely évtizedeken át önzetlenül, de szerény eszközökkel egymaga mívelte Bécsben a komoly zenét. Beethoven és Schubert után nyilt meg a tulajdonképi zongoraművészek korszaka, eleinte Hummel, Moscheles és Czerny kimért modorában. Ezzel karöltve fejlődött a zongorakészítés ipara is, melyben Bécs Stein, Graf Konrád és Streicher czégei által világhírre emelkedett. A classicai hegedű- játék mestereiként Schuppanzhig, May seder és Böhm működtek Bécsben. A negyvenes évek kezdetével a zongorajáték művészete Bécsben éri el tökéletességét, itt üli legfényesebb diadalait: Liszt Ferencz és a bécsi Thalberg Zsigmond által. Az érzékkábító zenére, melyet a virtuozitás, a táncz-zene és az olasz opera egyoldalú ünneplése jellemzett, a túlteltség időszaka s azzal együtt a tartalmas, komoly, nagy szabású zene utáni vágy következett. Az 1848-ik év e tekintetben is határvető vala a régi és az új Bécs között. A reform és haladás jelszava a zene terén is fölhangzott s új szervező tevékenységre adott ösztönt. A magán zenekarok és a műkedvelő zene- társaságok nem feleltek meg többé az igényeknek; most már a művészek szövetkezete következett. A philharmonikus hangversenyek megalapításával s a „zenekedvelők társulatának" teljes átalakúlásával a classicai zenekari művek megbízható ápoló szervet nyertek. Megalakúlt az „ének-egyesület" és az „ének-akadémia" s ezzel most először kezdődött meg Bécsben a nagy, különösen templomi karzene szabályszerű művelése. Hogy külsőleg is mekkora átalakúlás ment végbe Bécs zenészeiében, azt legszembeötlőbben a legújabb időből származó két szép palota mutatja, melyek mindegyike a zenének van szentelve. Ezek az új operaház (1869), meg az új zeneegyesületi épület (1873). A szűk utczácskából kibontakozó kärthnerthori színházhoz az új operaház úgy viszonylik, mint a jelenlegi nagy zeneegyesületi terem az „unter den Tuchlauben" nevű kényelmetlen, sötét hangversenyteremhez. Pedig mikor ez utóbbit 1831-ben megnyi- tották, már ezt is oly roppant nyereségnek tartották, hogy Grillparzer meg is énekelte! A bécsi zene „aranykorá"-val szemben tehát legalább egy más irányban van ma zenei hírnevünk, abban t. i. hogy meleg érdeklődéssel.