Seite - 147 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

141 ahhoz értő készültséggel s gazdagabb eszközökkel léphetünk jelenben ama korszak örökségének birtokába, szépségeit kikutathatjuk, tolmácsolhatjuk s minden irányban tökéletes formában terjeszthetjük. Mozart, Beethoven, Schubert nem járnak ugyan többé Bécs utczáin föl s alá, de szellemökkel szemben több érdemünk van nekünk, mint ama letűnt boldogabb korszaknak. A pompás opera s a tökéletes hangverseny-intézetek, a műértő udvar s a műkedvelők nagy köre, mindezek önmagukban nem nyithatták meg a zenei életnek azt az őseredeti kútfőből oly gazdagon csergedező forrását, Idősb Strauss János. a milyennek emberemlékezet óta a bécsiekét ismerjük. A népben magában, vérében, lelkületében, szellemi tehetségeiben kell rezegni annak az alap- hangnak, melyből a zenei műalkotások keletkeznek és megzendülnek. A szorosabb értelemben vett nép, a mely maga nem foglalkozik zenével, Bécsben mindig egész a rajongásig fogékony hallgatóság vala. E nép zenei tekintetben közelebb áll az olaszhoz, mint az éjszaki némethez. A bécsi alsó osztályoknak nem volt szükségök épen operát és hangversenyt látogatniok, hogy jó zenét halljanak. A nép mindenek előtt a nagy számú templomokban hall komoly, magasztos zenét. Ausztria nagy zenemesterei, Haydn és Mozart,