Seite - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

146 A XII. századbeli vallásos irodalom a Duna völgyében nem eredeti alapon, hanem idegen hatások alatt fejlődött. Ezek a hatások legelsőben Közép-Németországból és a frank tartományból eredtek, hol a német nyelvű vallásos költészet eleintén a prédikáczióból keletkezett. De eredtek ezek a hatások délről, Karinthiából is, hol a vallásos költészetnek, szintén a litur- giával kapcsolatban, de az akkor divatos franczia theologiától függetlenül, inkább nemzeties iránya fejlődött ki. A Duna völgye azt tekintette föl- adatának, hogy e két irány között közvetítő legyen. Együvé foglalták ott a kéziratokban úgy a frankóniai, mint a karinthiai irodalom emlékeit. Hozzá- kezdtek ugyan Mózes első könyvének, az úgy nevezett karinthiai Genesisnek, a költői tárgyalásához, de annyira szabadon dolgozták át, hogy az akkori franczia theologiának és a frankóniai egyházi költésnek majdnem nagyobb része volt benne, mint az alapúi vett eredetinek. Arra azonban tovább már nem vállalkoztak, hogy Mózes második, világias és arisztokrata iránynyal teljes könyvének karinthiai földolgozását is átidomítsák, hanem a helyébe egy alig érthető tudákossággal s mysztikus meg allegorikus magyarázga- tással teli saját készítésű „Mózest" tettek, melyet megint egy másik szerző a Bileam történetével egészített ki. Épen ilyen keresett elméskedéssel, de egészen az akkori theologia szellemében tárgyalta a melki nőremete, Ava asszony is, a Szent-Lélek hét adományát, melyeket az emberi test és lélek alkotó részeivel helyezett párvonalba, továbbá az olyan thémákat, mint az Antikrisztus és az utolsó Ítélet, melyekkel Közép-Németországban sűrűen foglalkoztak; azonban művészietlen modora és szegényes irálya kevésbbé vonzó, mint az a naivitása, melylyel nő voltát itt-ott el-elárúlja. A franczia theologia hatása folyton tartott és gyarapodott; legjelentékenyebb képvise- lőinek a művei még ma is sok másolatban találhatók az ausztriai kolostorok könyvtáraiban. E theologiának a hatásától még az ellenfelei sem tudták magukat megóvni, nem példáúl az „Anegengett (Kezdet, Teremtés) szerzője sem, ki a világ teremtését, az esetet és a váltságot irály és verselés tekin- tetében ügyes, költőileg azonban értéktelen verseléssel adja elő. Még az elbeszélő költészetben és a legendában is ritkán hiányzik a theologiai oktató czélzat, valamint a hetes számmal, meg a testi dolgok lelki értelmezgetésével, stb., űzött régi játék is tovább foly. Az elbeszélő költészet anyagát főleg Keresztelő János élete, meg a Krisztus életének egyes részletei szolgáltatták. Vájjon puszta véletlenség-e, hogy a bűnösség mélyen érzett tudatának és a bűnbánó töredelemnek a kifejezése, mely egyebütt oly gyakran hallható,