Seite - 156 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

150 jellemvonása mutatkozik. Ez utóbbinak a mintája szerint állíttattak össze ez énekek több ízben még a XIII. század első negyedében olyas összefüggő egészszé, mint a milyenek a lovag-regények voltak, s így szerkeszteték a Nibelung-ének abban az alakjában, melyet a fennmaradt kéziratokban láthatunk. Azt a magas fokot, melyet a népies épósz ez énekek néme- lyikében, sőt legtöbbjében elért volt, a későbbi költői művekben nem találjuk föl ismét; csupán néhány s csekély jelentőségű efféle darabról bizonyos, avagy valószínű, hogy Alsó-Ausztriában keletkezett. Alsó-Ausztriában a világi lantos költészet is egyenesen nemzeti népies elemekből képződött ki. A legrégibb időkből való dalok, melyek részben szintén női ajakon szólaltak meg, alakilag egyszerűek s rím tekintetében a virágzási kor szigorúbb fogalmai szerint kényelmeskedők, de telvék szemlélhetőség- és elevenséggel, természetesség- és érzéki melegséggel; ellenkezőleg ama, bár művésziebb, de hidegebb és színtelenebb iránynyal, mely a Rajna mellékén a francziákat és provenceiakat utánozva, létesült. Hagenaui Reinmar (úgy látszik Elszászból való), később „erényes" Lipót udvarában költő, volt az első, ki amaz idegen művészetet Ausztriába átültette s ott csakhamar modorossággá fejlesztette. Az ő tanítványa volt Walther von der Vogelweide, e lovagi származású vándor énekes, ki Ausztriában tanúit költősködni, s az osztrák udvarnál több ízben tartóz- kodott. Ő egybekapcsolja az Ausztriában honos művészet jó tulajdonságait az idegen művészetéivel, melyet Reinmartól tanúit el; egyesíti a népiest a divatozó mesterkélttel, a természetest a művészettel. Ő nem csak szellemes, mint' tanítója, és nem csupán szellemeskedni akar, mint emez, hanem érzelemben is gazdag. O, mint a régi honi Minnesang (szerelmi dal), ismét egyesíti a természet iránti fogékonyságot a szerelem érzelmével, melytől azt a Rajna-vidéki lantos költészet különválasztotta. Mint Reinmar, ő is törekszik a stílszerűségre, de a nélkül, hogy az egyénit, a határozottat s az érzékit figyelmen kivűl hagyná. Tanítója egyhangúságával ellentétben őt mindúntalan változó alakban látjuk és halljuk, s nem kevésbbé sokféle az alakban, mint a mily kimeríthetetlen dalainak tartalmában. Nem az udvari szerelmi dal, nem a kedves miatt való szokásos búsongás foglalja el egész lelkét; az ő tekintete az egészre, hazájára, az emberiség jóllétére van irányozva. Ő a középkornak legnagyobb lantos költői közé tartozik. Walther nemcsak dalköltő, hanem gnoma-(Spruch-)költő is volt s csak mint ilyen teremtett iskolát. Az osztrák udvarnál működtek még,