Seite - 157 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2
Bild der Seite - 157 -
Text der Seite - 157 -
151
mint költők, a XIII. század első felében: bizonyos Wernher barát, bizonyos
Pfeffel úr, valamint egy Rajna-vidéki lovag, Zweteri Reinmar; talán Marner
is tanítványa volt Walthernek még Ausztriában. Az eszményi szerelmi dal
ellenben Walther után egyetlen kiválóbb képviselőt sem talált többé Alsó-
Ausztriában. Az utána következett lantos költészet inkább azokat a népies
elemeket fejlesztette, melyeken az ő költészete alapúit s melyek ettől kezdve
teljes uralomra jutottak. A népies tánezdal kapcsán ekkor az úgy nevezett
udvari paraszt-költészet (Dorfpoesie) állott elő. Ez iránynak megalapítója
és legnevezetesebb képviselője egy Reuenthali Neidhart nevű bajor lovag
volt, ki „veszekedő" Frigyes udvarában költősködött. E költészetnek a
színtere a falu; a lovagi költő a parasztok közt lép föl és részt vesz
azoknak mind szerelmeskedéseiben, mint czivakodásaiban. Ez az irány egy
gazdagságában és hatalmában elbizakodott parasztosztályt képzel maga elé.
A Neidhart-féle dalokra felelgető válasz-versek egyenesen a parasztok-
köréből származtak, kik már akkor is ügyesek voltak a csattanós rögtön-
zésben. Az ilyenek is, mint példaképeik, egyenesen a táncz-zenéhez csatla-
koztak, melynek székhelyéül itt tűnik föl első ízben Bécs, hol akkoriban
énekelgette Tannhäuser is, ez a jókedvű vándor énekes, pajzán, de művészi
tánczdalait. A Neidhart módja szerint költött dalok még a XIV. században
is divatoztak, de folyvást durvábbakká és trágárabbakká váltak, s nyilván
láttatják velünk, miként lépett lassanként a nyerseség és vastag természe-
tesség a Walthertől képviselt eszményi stíl helyére.
Egészen ilyen változáson esett át Alsó-Ausztriában az épósz is. Ebben
is elzárkóztak az udvari regény egyoldalú iránya előtt; a népi épósz, vala-
mint a népies líra is, reálisabb természetű volt, mint az udvari művészet.
A mint elsőben egy világi költő, Fussesbrunneni Konrád, az udvari épósz
stílját egyházi tárgyakra alkalmazni megkisérlette : csak akkor jelent meg
— a húszas években — az úgy nevezett „Stricker"-tői egy „Daniel von
Blumenthal" czímű lovag-regény, s még ez is nagyon hajlik a népies épósz
felé. Midőn ugyancsak ez a szerző megint egy lovagi tárgyú regényt akart
írni, a XII. századba nyúlt vissza, és Konrád pap „Roland-ének"-ét dol-
gozta át. Erejét azonban csak akkor érezte, mikor részben ősrégi, valamennyi
európai irodalmakban elterjedt tárgyakat dolgozott föl tréfás elbeszélés-,
beszély- vagy mese-alakban. A nyers hatású előadás terén Stricker valóságos
mestere a maga művészetének, s Ausztriában az epikai elbeszélés, a verse-
lésbeli haladást nem tekintve, századokon át azon a fejlődési ponton maradt,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bevezetö Kötet (I), Band 2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bevezetö Kötet (I)
- Band
- 2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1887
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.675 x 21.93 cm
- Seiten
- 360
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch