Seite - 158 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

152 a melyre ő állította. Valamint Neidhardt iránya: úgy a Stricker tréfálkozó „Pfaffe Amis"-a (Amis pap) is folyton élt még a XIV. század elején is, mikor a bécsi származású Frankfurter Fülöp „Pfaffe vom Kahlenberg" (A Szárhegyi pap) néven adta tovább, mígnem végre az „Eulenspiegel"-be olvadt be. Már Strickernél megkezdődnek az udvari művészet és erkölcs hanyatlása miatti panaszok is; a század végén egy kővetője, Enenkel Jansen bécsi polgár, „Fürstenbuch" czímű munkájában epekedő visszapillantást vet a Babenbergiek udvarának fényes korszakára. S míg Bécs az olyas tréfás elbeszélésekben, mint a „Wiener Meerfahrt" (a bécsiek tengeri útazása) eszem-iszom kedvelő vígalmas polgárság fészkéül tűnik föl: Haslaui Konrád, meg az úgynevezett Helbling Seifried gúnyolódó helyi képeket rajzolnak, igaz ugyan, hogy alaktalan alakban, de telides teli igaz élettel és csattanós vastag hatással. A gúnyolódó és adomaszerű elem lassanként minden költői műfajba behatol, s nemcsak Enenkel „Világkrónikájában és „ Fürstenbuch "- jában tesz foglalást a történelem talaján, hanem egy Neuenstadti Henrik nevű bécsi orvos költeményeiben a komolyabb regénybe és az egyházi költészetbe is belopódzik. Ott pedig, a hol, mint például a külföldi szárma- zású Frankensteini János johannita „Kreuziger"-(Keresztes-)ében, teljesen hiányzik: a költészet legjava erején, a reális és csattanós előadásra való képességen esett csorba. A valódiságnak, egykorúnak és prózainak a reális előadásához való ezen átcsapása már előre hirdeti a középkori költészettől az új-korra való átmenetelt. A XIV. század második felében valóban már csak közve- tetten hasznot követeltek a költészettől. Teichner Henrik, korának e legter- mékenyebb és leghíresebb oktató költője, tömeges termelésével épen ennek a kívánalomnak tett eleget. Ő utána Suchenwirt Péter következett, ki rímes czímer-leirásokat, fejedelmeket és nemeseket dicsőítő dísz- és tisztelgő beszé- deket írt s korának legfontosabb történeti eseményeit is megverselte. Ot még a nagyszerű múlt hatja át, melynek lovagi tündöklésében a jelennek semmi része nincs^ és az azon időbeli bécsi erkölcsöket fanyar gáncsolásában gyakran egy csöppet sem kedvezőbb színben állítja elénk, mint Bcheim az ő „Buch von den Wienern"-jében (A bécsiekről való könyv). Végre a költé- szet egészen belevész a prózába meg tudákosságba; ekkor keletkezik Hägen Gergely történeti krónikája, ekkor ír egy tudós költő, Mügelni Henrik, egy magyar krónikát Habsburgi (IV.) Rudolf főherczeg környezetében, ki 1365-ben a bécsi egyetemet alapította, miért is „alapító" a mellékneve.