Seite - 162 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

156 magasan, és Abraham a Sanda Clara, egy sváb származású bécsi udvari pap, felette ügyesen párosította azt a szatírával és a predikáczióval is. Mestere levén saját eszközének, melyen minden fogást jól ismert, hallgatói- nak a gyöngéit eltalálta s így sohasem tévesztette el a czélba vett hatást. E közben a bécsi állandó színpadon a történelmi és politikai drámák dagá- lyával és szóárjával fölváltva a Paprika-Jancsi nyers tréfáit is elő-elővették. Rögtönzések levén, egyiknek is, másiknak is oly kevés köze van az iroda- lomhoz, mint ama krajczáros komédiáknak, állatmutatványok- vagy tűzijáté- koknak, melyekkel a népet a külvárosokban vagy a Práterben mulattatták. A XVIII. század egész első fele is kárba veszett Ausztriában a német irodalomra nézve. A bécsi tudományos Akadémia terve, melyet Leibnitz a század második tizedében nyújtott be, s mely már a császári jóváhagyást is megnyerte, épen oly kevéssé juthatott valósúlásra, mint a mily kevéssé sikerűit Heraus udvari költőnek az a törekvése, hogy a pálmás rend (egy XVII. századbeli irodalmi társaság Németországban) helyébe egy nyelv- művelő társaságot állítson. Gottsched is csak a negyvenes években, vagyis akkor talált Bécsben egy csapatka tehetetlen tisztelőt, mikor Németország- ban a svájcziak támadásaitól már egészen oda lett; de ezek a tisztelők is oly csekély számmal és oly csekély tekintélyűek valának, hogy egy olyan német társaság alapításának, mint a milyen a lipcsei volt, még a gondolatáról is le kellett tenniök, mint lehetetlenségről, s egy olyan épósz, mint Scheyb „Theresiade"-ja, megnyerhette ugyan Gottsched tetszését, mert hiszen az ő útasításai szerint készült, de csakhamar feledésbe jutott a Schönaich „Hermann"-jávai együtt. Többet lehetett várni Gottsched hatásától a dráma fejlődését illetőleg. Gottsched „Cato"-ját 1748-ban nagy tetszés mellett adták elő, s 1749 óta pedig már párja jelent meg Bécsben az ő „Schau- bühne" (Színpad) czímű időszaki vállalatának is. A rögtönzött vígjáték uralmát rendes darabok kezdték korlátozni legalább annyiban, hogy hetenként ezeknek is engedtek néhány napot a színházban. Gottsched nem idegenkedett volna attól, hogy Németországban lejátszott szerepét Bécsben újra elülről kezdje; meg is jelent 1749-ben itt még az udvarnál is, de e látogatásának nem lett kivánt eredménye, és Bécsnek egy évtizeddel később Sonnenfelsben újabb szabású embere vált, ki itt egymaga volt az, a mi Gottsched és Nicolai együtt voltak Németországban. Ausztria irodalmának további fejlődésére nézve igen nagy fontosságú volt a hétéves háború. Az osztrák katonaságnak mind felsőbb, mind alsóbb