Seite - 165 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

159 ez utóbbi, meg Blumauer iratai éltek tovább a századnál. A költészetben oly korban, mely kifelé oly nagyon el van foglalva, legtöbbnyire hiányozni szokott a belső nyugalom és a kellő magábamélyedés. Alsó-Ausztria sem érlelt a XVIII. században egyetlen nagy költői tehetséget sem. Azt az elismerést azonban nem lehet az utolsó három évtizedbeli költőktől meg- tagadni, hogy több század óta ők hódítottak hazájoknak először helyet Blumauer Alajos. az irodalomtörténetben. E költők természet szerint két külön nemzedékhez tartoznak. Az első nemzedék a hetvenes években működött; legnagyobb részt volt-jezsuitákból állott s Klopstock és Ramler példáját követve, klasszikus mértékű ódákat írt és költői működésére nem engedte hatni kora irányzatát; Denis és Mastalier álltak e csoportnak az élén, s az előbbi Ossian lefordítása által visszahatással volt a külföldre is. A második nem- zedék a nyolczvanas és kilenczvenes években működött, legnagyobb részt szabadkőművesekből állott, inkább Wielandot vette mintául, kinek épen