Seite - 167 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

If i l a színpadtól; másodszor pedig, hogy a természeti igazság elve győzelemre jutott az alexandrinos tragédia ál-páthósza ellenében elóbb a színészetben, azután pedig a költészetben is. Schröder utódai közt, kik legtöbbnyire színészek is, meg költők is voltak, nem hiányoztak a túlkapások sem egyik, sem másik oldal felé; a természetesség Stefanie, Bergobzoomer, Müller, Priedel, Ziegler és más ilyenek kezeiben gyakran nyers naturalismussá fajúit; a drámai költészet Bécsben a színészet és költészet ezen benső kapcsolata folytán nagyobb mértékben átment a színészek kezeibe, mint egyebütt, s azon darabok, melyeket Jünger és Kotzebue, mint meghívott színházi költők szereztek, inkább elósegítói, mint sem ellensúlyozói voltak ennek az iránynak. Hogy azonban ez által az eszményi dráma számára inkább egészséges talaj teremtetett, mintsem a színpadra vezető út elzára- tott volna előtte, mutatják azok a sikerek, melyeket az ilyenekkel Collin Henrik, Grillparzer előtt a legjelentékenyebb alsó-ausztriai drámaköltő, aratott. Míg Ayrenhoff még mindig a gyűlölt természeti elv ellen küzdött: Collin tudatosan és szándékosan törekedett a szép és igaz, a természetes és szabályszerű összeegyeztetésére. Ü érzékeny darabokon kezdte és aztán egyszerre csak a magas szárnyalású tragédiához szökött fel, mely állam- polgári erényeket dicsőít. Jellemalakjai, melyeket legtöbbnyire az ó-korból válogat, tele vannak nemes és férfias érzülettel; nyelve nem ment ugyan á szónoki pompázástól, de erővel teljes és zengzetes. Sehol sem feledteti, hogy képzett költő, de drámáiban a megalkotás fogyatékos, a cselekmény szegényes. Nem a naturalismus, hanem Ayrenhoff utóhatása fosztotta őt meg a tartós sikertől. A fölvilágosodás korszakára Alsó-Ausztriában azonnal a romantika kora következik. A „Sturm und Drang" siheder éveinek s a két Schlegel első újító föllépésének semmi hasonmása nincs Alsó-Ausztria szellemi éle- tében. Mindjárt József halála után bizonyos hátrafelé menő mozgalom kezdődött, melynek Hoffmann L. A. volt-jezsuita, mint a „Wiener Zeit- schrift" kiadója, volt az irodalmi képviselője. A már nyílván elavúlt irányzatú s elmakacsodott fölvilágosodás ellenségei lassanként megszokták, hogy tekintetöket Bécsre irányozzák. Müller János, Svájcz történetírója, már 1792-ben ide hívatott; 1802-től fogva pedig Gentz is osztrák szolgá- latban állott. O utána csaknem az egész romantikai iskola ide vonúlt, részint állandó, részint ideiglenes tartózkodási helyévé választván Bécset. Egymás után tárták itt a Schlegel testvérek meg Müller A. a császár külön o. 21