Seite - 184 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

178 okokból szakított a latin nyelvvel és drámáit németül írta. Ez szélesebb körét vonzotta a nézőknek s a kinyomtatott daraboknak jobban el kellett terjedniök. Közvetlenül népies érdek fűződött az iskolás drámához, melyhez eddigelé >nem fért volt csak a nagyobb műveltségű ember. Egyébként Schmelzl nem volt elég ember arra, hogy ez érdeknek nagyobb lendületet adjon. Alkotó, találékony csak szerény mértékben vala. Utánzónak lépett fel s példaképeitől soha sem tudott igazában elszakadni. Mint Nürnberg született szomszédja megismerkedett e város polgári játékaival, meg külö- nösen Hans Sachs-szal, s útazásain, melyek Lipcsébe is elvitték, alkalmasint megismerkedett a szász iskolai drámával is. A korabeli kedvelt színdarabokat ő is, más is olybá nézte, mint közbirtokot, melyhez lelkiismereti furdalások nélkül hozzá nyúlhat az ember. így irta másnak a művére támaszkodva első darabját, a tékozló fiúról szóló színművet, mely az udvar jelenlétében adatott először s évekig ismételtetett mint kedves darabja a bécsieknek. A tékozló fiú az egész évszáznak kedves drámai tárgya volt, mert nagy gaz- dagságát nyújtja a helyzeteknek, a világot sok oldaláról mutatja és a költők moralizáló kedvének, a dráma az erény iskolájának tetszvén nekik, kövér táplálékot adott. Schmelzl is hódolt e moralizáló iránynak, mely közhelyek szellemtelen ismétlésében sajátos kedvét leli. Egyébként észre lehet venni, évek folytán mint gyarapszik drámaiságában Schmelzl, mint viszi őt magával a tisztán drámai érdek. Művészetének, természetesen még mindig szerény művészetének delelő pontján utolsó műve, „Sámuel és Saul" czímű drámája mutatja őt. Történeti eseményhez, alkalmasint az 1547-iki cseh fölkeléshez kapcsolva, azt a thémát iparkodik keresztül vinni, hogy minden felsőbbség, ha jó, ha rosz, istentől vagyon. Sámuel és Saul szilárd és szilárdan meg is tartott alakot nyernek; pártvezérek állíttatnak elő bennök jellemző kör- vonalakban; a nép szenvedőleg és cselekvőleg van a darabba bevonva; a beszélgetés élénkül: mondás mondásra esik, szóra szó. Voltaképen most hallja az ember elsőben a színházi függönyt felgördülni, de gyorsan le is gördül megint és Schmelzl Farkas eltűnik. És eltűnik a nélkül, hogy szín- házi működésének igazi képét megkaphattuk volna. Hogy darabjai Bécsben Írattak és Bécsben adattak elő, azt néha nagyon is nyíltan engedi észre- vennünk. A „Kanai menyegzőtt-ben asztali imádságát az Üdvözítő a török veszedelem ellen mondja, és a borról, melyet az Ur vízből szerzett, azt mondja Tóbiás: ennél jobbat ugyan nem ivott'még, nyilván kahlenbergi termés. Bécs villan meg itten egy szempillantásra természetbeli áldásával és