Seite - 189 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

183 Ez már nem az elfogulatlan katholiczizmus, itt egy idegen csepp szivárgott a bécsi vérbe: mintha már érezné az ember az ellenreformáczió nyomását. A dráma a templomban keletkezett a hívek abbeli vallásos és művészi szükségéből, hogy az üdv tényeit testi szemeikkel lássák, az alakokat, melyekhez az üdv tényei kötvék, mintegy a jelenben megszólamlani hallják. Csatlakozik az egyház szertartásaihoz és elég gyakran egygyé is forr velők. E szerint olyan játék az, melynek a komolyság az alapjatehát a legjobb értelemben veendő művészet, melyet csakis tárgya tesz egy- oldalúvá. Midőn a dráma a templomból ki-, sőt ellene föllépett, mint önálló hatalom és éles küzdő fegyver, a század vallásos harczaiból támadt jezsuita- rend vállalkozott rá, hogy a drámát az egyház számára megmentse. A Jézus-társaság okos páterei, kik a legnagyobb sikereket mindig az által érték el, hogy számoltak az élettel és törekvéseivel, hogy így saját terveik szerint intézzék, úgy vették a színházat, a hogyan kapták. A színház világi látszatát még fokozták, hogy annál biztosabban hatalmukba kerítsék a nevelés e fontos eszközét. Bécsben 1551-ben jelennek meg a jezsuiták és néhány évre rá már szorgos színházi tevékenységben látni őket. Ez időbe esik „a jó rendőrség szervezése és reformálásau, melynek szigora a „bohóezok" ellen fordúlt s Bécset alkalmatosan megtisztogatta az „ország- kerülők, házaló énekesek és versmondók44 minden fajtájától. A népies színház elnémúl mindjárt megszólalása idején s a polgári színjátékok, melyek közül az utolsó 1604-ben volt, nem tudnak boldogúlni. A jezsuiták veszik örökükbe a bécsi színházat. Am Hof téri collegiumukban ezerekre menő nézóség előtt játszanak, melyben a társadalom minden rétege jelen van. Előadnak görög tragédiákat, római darabokat, feldolgozzák a világi s egyházi történetet. Nem baj, hogy rendszerint a latin nyelvet használják, — hiszen a szenvedélynek megvan a hanglejtésben a maga érthető meló- diája, s a mi a szem előtt látható, magában hordja saját ékesszólását. És ezek a színmüvek teljes erővel az érzéki emberhez fordúlnak. Bele- vonatnak a zene és a táncz, a díszletek és jelmezek legnagyobb fényét keresik: a föld, az ég, a pokol jelennek meg a néző előtt fényességökkel és borzalmaikkal. Nyilván hallani a nézőtéren az iszonyodás egy-egy kiáltását, ha a félelmetes ördögöknek egy-egy csapatja betör, zokogás és sírás támad, ha egy ifjú vétkest a pokolban leforráznak, angyalok serege örvendező ámulatot kelt, a kaczaj is ki-kitör, mert a tréfa is, az incselkedés