Seite - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

188 köteteiben tette meg, Salzburgot, úgy látszik, soha sem érintette és a zöld kalapos salzburgi ember, lehet, már az ő ideje előtt is megvolt, mint furcsa népies alak. Állítólagos salzburgi tartózkodása után nagy tömegeknek és tetszéssel játszik a színházi fabódékban a Neue-Markton Bécsben. Néhány évvel utóbb bevonúl társaságával a város által a Kärnerthorhoz közel épített színházba. Ez 1712-ben volt; ez az esztendő korszakalkotó a bécsi színház történetében. Stranitzky végre megállította Theszpisz gurúló sze- kerét. Bécs első állandó színpada az ő alkotása vala. Az új házban felváltva játszott az olaszokkal, mert az olasz hagyomány már az 1568-iki esztendőhöz kapcsolódik, a mikor II. Miksa császár egy olasz társaságot tartott és fonala Bécsben, legalább az operában, soha sem is szakadt el. Maga Stranitzky sem idegen az olaszoktól; ad bohóságokat, mint azok, rögtönöz, mint azok, és az új komikus alak, melyet divatba hozott és mesterien játszik, az olaszoktól ered. Alapjában csak visszafejlesztése az olasz Arlechinónak az ősrégi német Hanswursttá, csakhogy ez a Hanswurst az akkori idő egész arczátlanságával, a legdurvább valóság követeléseivel lép fel. Stranitzky a maga Hanswurstját Salzburg vidéke paraszt gúnyájába bújtatta és a harlekin csapó lapoczkáját adta kezébe; zöld kalapja* olyan tulajdon sajátsága, hogy a ficzkót magát is arról nevezik el. Hanswurst egy nagybélú, iszákos, mosdatlan szájú kópé; nyers egyenessége, bután merész vonásai mögött ott leskelődik az igazi parasztfurfang, mely földi jók eléré- sére a legalkalmatosabb fogdosó szervekkel van ellátva. Híjával lévén minden ideális motívumnak, hozzá nem férhet a lelkek világa az ő tragikus bonyodalmaival. Oly biztosan jár-kel, mint egy furfangos állat. Hadd halja- nak bele mások a szerelembe, ő haza viszi a menyasszonyt; hadd lássa szemeivel fönkelt szándékok hajótörését, ő a borravalót csörgeti zsebében; ám veszejtsék el polgárok a szabadságukat, királyok koronájukat, ő abból is kiveszi a pecsenyéjét. Még egy lépés, és utálat a neve; de a határ meg van tartva : Hanswurst nem rosz ember, csak nem jó ember. Ez válik neki komikus emeltyűjévé. Az aztán a nagy mulatság, látni, mily rendíthetetlenül megtartja fején zöld kalapját a nagy események legszörnyűbb bonyodal- maiban is, mint játszik veleszületett goromba elméssége a dolgokkal, mint nézi és kapja el a világban csak magát és a maga hasznát, mint eszik minden lakomán a többiekkel a nélkül, hogy fizetne is érte. Legföljebb ha jól elverik, de ebből is többet ád, mintsem kap. Hanswurst e cselekményekben mindenütt jelen van. A világ minden tájékán, minden évszázban kitűzi zöld kalapját,