Seite - 196 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

190 keresztül, keresztezve még Hanswurstnak is egy szerelmi ügye által. Már a czímök megigazítja a daraboknak csakis látszólagos komolyságát. Ha az egyik így szól: „A világhírű nép-szónok, Cicero halála", jön is mindjárt a kitoldás hozzá: „Hanswursttal, a különös vadászszal, a jókedvű galiótával, a zavart levélhordóval, nevetséges úszóval, pórúl járt hírhozóval". Cicerónak körülbelül való meggyilkolása mellett szinte duzzad a cselekmény a sok szerelemtől. A kegyetlenséggel is csak csinyján bántak el, mert a bécsiek lágyabb lelkülete nem vette be az éjszaknémet nagy- és államakcziók vér- és vas-politikáját. Némileg rejtelmesen áll egy darab : „Nepomuki szent János dicsőséges vértanúsága Venczel, Csehország férges királya alatt", a Stranitzky által előadott fő- és statusakcziók mellett. Bécs számára van írva vagy legalább oda alkalmazva, mint előljáró szavából látni, mely a „híresneves Bécshez" fordúl. Az érzület, melyben írva van, egyházi körökre vall, szellem és kidolgozás az angol darabokra. Mindene van : zárt motivácziója, csomós cselek vénye, hatásos szemlélhetősége, mozgalmas párbeszéde; csak egyje nincs : ízlése és érzéke az illendőség iránt. A király és a szent ember közti döntő beszélgetésben, a hol az ellentétek élesen csapnak egymásra, jelen- tékeny drámai hatásra emelkedik fel. Az egyetemes humor egy vonása van abban, hogy a bakó, a prágai hóhér mint a király komája lép fel, hacsak oly értelemben nem kell e megszólítást vennünk, mint a hogy a bohócz komának, a postakocsis sógornak neveztetik. A bohóczot valami Dabra dr. képviseli, ki a személyek lajstromában „zavartfejű juristá"-nak és a király kegyeltjének van mondva. Az alexandrinus kezelése sok tekintetben jeles, a próza gyakran csodálatos erejű és hathatósságú. Ocsmány komikum dolgában versenyez az ama korbeli legarczátlanabb hanswurstságokkal. Egy oly talentum hatását érzi az ember, a mely kortársai legtöbbjénél erősebb ugyan, de nem bír elég művészi és erkölcsi energiával arra, hogy környezete poétái giz-gazán keresztül törjön. Az ember azt hinné, legalább méltóbb utódokat támaszthatott volna az ismeretlen, vagy inkább névtelen szerző. Egyébiránt komolyabb műfajok ápolása egyelőre még nem volt meg a bécsi színházi szellem irányzatában. Mintha fenekéig ki akarták volna meríteni a bolondosságot. Az öreg Stranitzky Prehauser Gottfriedben utódot állított magának, nyilvánosan adván át neki a zöld kalapot s a hadarót, a népi komikum koronáját és kormánybotját. Prehauser, mint e város szülötte, igazi bécsi vér volt. Mesterén túltett jó kedvben, komikai erőben és fürgeségben; mintegy fokozott Hanswurst vala. A félkomolyság, mely