Seite - 197 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

191 Stranitzky alakításaiban még a Hanswurstot körülvette, mintha untatta volna, művészete kifejtésében mintha megbénította volna öt; azért is előszeretettel a mester másik műfajára, a rögtönzésre vetette magát. Ebben a Hanswurst adutt volt és minden egyéb kártyát elütött; ebben a színész személyes képessége, lélekjelenléte, a hirtelen ötlet volt a döntő. Nem egészen könnyű elképzelni ezt a rögtönzött beszédű játékot, de el lehet lesni a közlése formá- jának titkát a társas beszélgetésből. A beszéd, ha egyszer meg van indítva, A régi Burg-színház Bécsben a Michaelerplatzon. önálló hatalommá válik; megélénkíti a beszélő szervet, akár a malmot s öntve önti a garatra fölhalmozott őrleni valóit. Szólásmódok, képes kifejezések, mindenikök által használt, de egyikök által se termelt gondolatok, hasonla- tok, közmondások — mind készen kínálkozik a neki melegedett beszélőnek. A gyors szó már félgondolat. De a rögtönzők tudják korlátozni a véletlent is. A beszélgetés főmenetét előre kijelölik, a döntő fordulatokban megegyeznek, a főmozzanatokat megállapítják, és a véletlen, melyet ki akartak kerülni, mégis csak oda járúl a dologhoz a maga külön szerencséjével, sőt a meg- akadás és zavar is alkalommá válik a fürge színésznek arra, hogy szellemesen