Seite - 212 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

206 világfi, a ki e világ hiúságaival kelleténél többet foglalkozott, a színház dolgaiba csak ritkán nyúlt bele, de akkor határozottan úrként is viselte magát. O vele, — e fényes, de eredményeiben csak kis ideig tartó jelen- séggel, — elbúcsúzunk a Burg - színháztól, mint- hogy e leírás czélja a jelen idót kizárja. Még él a Burg-színház szelleme s remélhetőleg áttelepszik régi történeti helyéről az új színházi épületnek dí- szes csarnokaiba is. A Burg-színházzal együtt és mellette Bécs külvárosi színpadjai is sokoldalúlag kifejlődtek. A Theater an der Wien meg a József-külvárosi színház az összes drámai műfajokat ápolták, még a ballettet s az operát is. Sajátságosabban fejlődött a Lipót-külvárosi színház, a későbbi Carltheater. Ez a Hanswurst örökébe lépett. Színházi írók, mi- nők Pernet, Meisl és Bäuerle; színészek, minő La Roche és Schuster Ignácz emelték föl. Kü- lönböző alakokban: mint Krones Teréz, mint Ifjúság a ,,Bauer als Millionaer"-ben. Kasperl, Staberl, Lipperl, Thaddaedl, éledt fel a régi Hanswurst s a bécsiek- nek mérhetetlen mulatságára vala. Bohóság, mythologikus darab, paródia, tündérség: egymást váltotta fel minden, igazi népies volt minden, igazi bécsies, de oly igazán komikus is, hogy eljutott egész Németországban mindenüvé. A tündéres bohózatot később egy jelentékeny költő kerítette