Seite - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

230 és építészek, ezek mellett mégis fiatal német művészek is erősen igyekeznek előre jutni: így Mader és Schletterer, kik a Károly-templomon dolgoztak; Stanetti alatt, ki a Belvedere-kert alakjainak mestere, dolgozott a tehetséges tiroli Lechleitner, végűi Giuliani alatt, ki a Lichtenstein palota szobrásza volt, a jövő kor lángesze, Donner György Raphael. Ezen idő legjelesebbike azonban bizonyosan Mathielli Lőrincz a várkastélyon a Herkules csopor- toknak, a Schwarzenberg-kert alakjainak, a Szent Károly templom tornáczán az angyalnak stb. megteremtője. Igen eredetinek tűnik fel a bajor Permoser Boldizsár, savoyai Jenő bárok, de szellemes szobrával (a Bel vedereben), egyike a leghevesebb küzdőknek az akkoriban elkényeztetett olaszok fen- sőbbsége elleni harczban. Ily gazdagon és buján fejlődött a festészet és szobrászat a ragyogó építészet mellett, midőn a múlt század első negyedében, mindhárom testvér- művészet terén lassanként egy új irány kezdett felülkerekedni. Ez, bár nem erőszakosan s a barok-stil megszokott alakításmódjának gyakori fenntartása mellett, a művészi eszmény belső tartalmát illetőleg, a régibb szigorúbb mintákhoz igyekezett visszatérni. Előharczosai voltak Ausztria három legnagyobb mestere: az építészetben az idősb Fischer, ki az antikhoz s a renaissance theoretikusaihoz (Vignola, Serlio, stb.) tért vissza; Gran Dániel, ki Maratta tanúlmányozása által Raphael korszakához igyekezett közeledni, és Donner Raphael, kit szűk életköre Olaszország és az antika látásától elzárt ugyan, de ki a lángész legfőbb erejével, a modorosság korának kellő közepén a szobrászatot a tiszta természet szigorú tanúlmányozására tudta visszavezetni. Sajnos, hogy a három nagy mester nem talált rokon szellemű követőkre s így a stil nemesítésére és tisztázására Ausztriában irányúló igyekezetük, különböző lépcsőkön át szintén csak ama kijózanodáshoz vezetett, mely a későbbi idő egész művészi törekvésének levegőjében volt, s mely végre a klassziczizmus akadémiai művelésében sekélyesedett el. Saját műveiket azonban az emelkedés és tisztázás ama vágya a legnemesebb módon kitűnteti s hasonlíthatatlan alkotásokká teszi úgy Gran freskóit az udvari könyvtárban és a Schwarzenberg-palotában, valamint Donner kútjait az új vásártéren és a tanácsházban, vagy Fischernek Károly-templomát, lovagcsarnokát és birodalmi kanczelláriáját. Már I. Lipót alatt elkezdett működni a bécsi képzőművészeti akadémia, mely intézet azonban a vázolt fény korszakban még nem bírt jelentőséggel. Strudl Péter és Meytens kivételével az összes megnevezett tekintélyesebb