Seite - 242 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

236 is, ott is egyformán lélek nélküliek és dermedtek valának, s mely talán épen Ausztriában legüdvetlenebb, mert ennek élénk üdeségű népszelleme a hideg, merev formákkal a lehető legnagyobb ellentétben áll. Ezen fordulat jellegével teljesen egybehangzólag az akadémia bürokratikus szervezetet kapott s annak paragrafus - rendszere megadta az utolsó csapást is, hogy a művészi tevékenység egészen kiábránduljon. Ezen kornak viszonylag legjelentékenyebb művészeiként említhetjük Maurer Hubert történelmi és arczképfestőt, s az idősb és ifjabb Lampi tiroli lovagokat, e finom arczképfestőket, a híres Mengs Raphael tanítványait: Maron Antalt és Knoller Mártont, a Rubens utánzó Oelenhainzot, s az ügyes kezű Hickel József arczképfestőt, kitől a császárnak sok szép arczképe maradt fenn. Mindnyája még az olasz vagy németalföldi minták utánzásának eddigi hagyományán nőtt fel, míg ellenben az új franczia áramlat a fiatal Füger Henrikkel, ki elébb miniatur-arczképeket készített, s más ily meste- rekkel tört magának útat. Épen ezen művészcsoport abban is követte szajnaparti ideáljainak menetét, hogy később az édeskés rococco képfestésről áttért Dávid példájára az antik ízlésű merev s a mellett mégis gyönge herosz-kultuszhoz, a görög természetnek e fagyos felfogásához. Ugyanazon tünetekkel találkozunk a szobrászatnál. Donner és Messer- schmidt reformjai már a legközelebbi nemzedéknél elvesztek, a tiszta termé- szet tanúlmányozása és az erővel teljes realizmus helyét simára fésűit puha modorosság foglalta el, mely jellemző kifejezést az akkor legvirágzóbb bécsi porczellángyár termékeiben talált. De aztán itt is az antik minta utánzása uralkodott mindenek felett. Az első fajta irány mesterei valának Grassi és Beyer János, a schönbrunni kerti szobrok faragója, kinek segédeinél azon- ban még némi régibb bárok irány mutatkozik, így Hagenauer, Prokop, Henrici, stb. művein. Egészen a klassziczizmus karjaiba vetik magukat a nevezett Fischer Márton öregebb korában, Zauner Ferencz, a József-szobor mestere és mások. Ezen művészek alkotásai mindig az elhalványult rococco utolsó jelenségeiből indultak ki, hogy végűi elérjék a czélt, mely a Bécsre nézve is igen nevezetes Canova Antal műveiben találta meg legtökéletesebb befejezését a Theseus-csoportban és a Krisztina-emlékben. A még későbbi osztrákok I. Ferencz császár idejéből, mint Kiesling, Käsmann, Schaller, Klieber, száraz akadémikusok, kik a víg rococco művészi felfogásának utolsó bájait is elvesztették s meglehetős szomorú alakok. A festészet terén egy csoport művész fog ezekkel kezet, mint Abel József, Dorffmeister, Pietsch-