Seite - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

244 csonyi ajándék", „Falusi iskolás gyermekek", „Parasztlányok a Szűz Mária képnél", „öreg anyóka karszékben", „A képládás" stb. czímű képeiben. Mint Waldmüller a népies életképben, hasonló állást foglal el Gauermann Frigyes (1807—1862) az állatfestésben. A többi egykorú osztrák állat- és táj-festőket: Rauchot, Dallinger Jánost és Sándort, Höger Józsefet, Stein- feldet, Ender Tamást stb. nagyon felülmúlja. Bár tájfestőnek a fia, ki őt a művészetbe korán bevezette, mégis főleg önképzés által lett azzá, a mi. Kimeríthetetlen tanító mesterei valának a hazai természet, meg a régi mesterek, kivált Wouverman és Potter, kiket csodálatosan utánzott. Alsó- Ausztria erdős völgyei, a steyer Alpesek, a Salzkammergut voltak művé- szetének fő uradalmai; de leginkább otthonos volt szűkebb hazájában, a Wienerwald mellékén, melynek kedves szépségét száz meg száz képben és vázlatban ábrázolta. Gauermannnak főérdeme a táj és állatok benső egybe- olvasztásában rejlik. Ezeknek minden különösségét ismeri; az űzött zerge, a hatalmas medve, a ravaszúl ólálkodó róka, a félénk őz, a bárgyún bámészkodó tehenek, s a madarak közül kiváltképen a sas, — ő mindezeket jellemben és mozdúlatban egyenlő élesen megfigyelte, s a természettel idylli, majd szenvedélyesen izgatott drámai viszonyba helyezte. Gauermann tájképei olykor köznapian kékes, nehézkes alapszínben sinlődnek s gyakran túlságosan simák. Valóban csodálatosak az ő tanúlmányai, úgy a festettek, mint a gyengén vöröses krétarajzok, melyek a régi hollandok e fajta leg- jobb munkáival versenyeznek. Egy némely lapot a mester maga karczolt ügyesen rézbe. A sokszorosító művészeteket, melyeket im érinténk, behatóan nem tárgyalhatjuk. A régibb Bécsnek egy ide vágó egyéniségét azonban, határo- zott helyi mivolta miatt, különös figyelemre kell méltatnunk: ez Kriekuber József (1801 —1876) a páratlan arczképrajzoló és lithográf, kinek elterjedt sok ezer arczképe és képcsoportja az egész 1848 előtti Ausztriát elénk állítja. Valamint e szakban a müncheni korifeusok, Hanfstaengl és mások: azonképen Kriehuber a régi mesterek utánképzéséből indúlt ki; a „Madonna a szabadban", „Levétel a keresztfáról", Bonifazio és Moretto után rajzolt lapjai a császári műcsarnok képeinek legjobb nyomatai közé tartoznak. De csakis a kőnyomatú arczképben lelte fel a teljesen neki való tért, hol lágy, hajlékony, finom természete egész vonzó erejét kifejthette. Termékenysége hihetetlen. Kriehuber kezétől több ezer kőnyomatú arczkép van, melyeken ugyan később a mellékes munkát tanítványainak volt kénytelen átengedni,