Seite - 272 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

266 talis építkezéseknél is, minők a zene-egyesület, a képzőművészeti akadémia, a Heinrichshof és egyéb ilyen épületek, a domborművű, sőt a szobrászati díszítmények is égett agyagból készültek. Ezen helyettesítő anyag használa- tának a legújabb kor valahára véget vetett. Nem csupán az emlékszobroknál és síremlékeknél, hanem a nyilvános épületek terjedelmes díszítési szobor- munkáinál is, legkivált pedig a reichsrath épületénél és az egyetemnél a márványfaragás tág tért talált örvendetes működésre. Hogy ezen szokás fenntartassék, a bécsi szobrászatra nézve életkérdés. A monumentális szobrászat Bécsben jelenleg elért magasságán megállani csak úgy képes, ha lehetséges lesz állandóan ellátni a művészi feladatok oly sokaságával, mint ezt az említettük épületek díszítése, a Fogadalmi-templom, a fegyvertár dicsőség-csarnoka, az udvari múzeumok, az új városháza s az új Burg- színház szobrászati ékítése megkívánta. Az új-kor fordulópontján, mint szellemi erjesztő, különösen kiemelendő e helyen, a karinthiai hegyek szülötte, Gasser János (1817—1868). A bécsi akadémián ugyan csak kis ideig működött (1850 és 1851-ben), mindazonáltal a természetnek friss, finom érzésű felfogásával jelentékeny hatást gyakorolt az ifjabb tehetségekre s a szobrászművészet fejlesztésében a jeles munkák egész sorával vett részt Bécsben (ilyenek: a „Duna-tündére44 a Stadtparkban; „Sonnenfelsu szobra az Erzsébet-hídon, egyik nem közönséges alakja e híd különben kétes becsű szoborsorának; az „Ökölvívó" kitűnő alakmintája az akadémia szobrászati múzeumában; Rahl, Marko, Lind Jenny, úgy szintén a művész (Gasser) és mások mellszobrai, stb.). Mint tanító a legáldásosabb működést fejté ki a fent említett Bauer Ferencz. Iskolájából három szobrász-nemzedék került ki s a jelenkor leg- kitűnőbb erői mind ide tartoznak: a legkülönbözőbb irányú és egyéniségű művészek, kik szabad fejlődésüket a közös klasszikus alapon valamennyien mesterüknek köszönhetik. Többen közűlök további kiképeztetésüket Drezdá- ban találták Hähnel Ernőnél, ki maga is nagy alkotásokkal vett részt Bécs szobrászati gazdagításában (Schwarzenberg-emlék, az operaszínház Pegazus- csoportjai és loggia-szobrai). Ezen Bécsben és Drezdában képzett művészek idősb csoportjához tartozik mindenek előtt Kundmann Károly, a bécsi Schubert-emlék (rajzát lásd a 137. lapon) mestere; ez a finom, élénk jellemzésű monumentális alkotás az első, mely hazai művész-lángésznek szenteltetett; carrarai már- ványból van s 1872. évben állíttatott fel a Stadtparkban. Kundmann költői