Seite - 281 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

275 Sággal és a kivitelben milyen tökéletességgel űzték Bécsben a XVIII. század végén is a kovács- és lakatosmesterséget, míg végre hanyatlásnak indúlt, midőn a vas- és sárgarézöntés elterjedt. Még közelebbi időig, sőt egészen élénk emlékezetünkben lévő korig ér le a művészi iparnak egy másik ága, melynek termékei szintén nagy számmal maradtak fönn, sőt részben most is használatban vannak. Ezek a bécsi császári porczellángyár munkái, mely másfél száz évig működött és csak húsz évvel ez előtt szűnt meg. Volt idő, körül- belül a múlt század nyolcz- vanas éveitől kezdve 1810 vagy 1815-ig, midőn e gyár büszkeségét képezte a vá- rosnak és az országnak, ötszáznál több munkás dol- gozott benne. Akkoriban ez művészi alkotásaira nézve a világ első gyára s igazi mű- vészet intézete volt, mely- nek hatása a saját anyagán túl a művészet más ágaira is kiterjedt, így példáúl irányt adott a virágot és népéletet ábrázoló képírás- nak is. A festői ábrázolá- soknak mily gazdagságával díszítette porczellán edényeit! Mily szabadsággal és eredetiséggel alkalmazta és kezelte a pompéjii falfestés gyönyörű díszít- ményes elemeit, melyekből saját művészi díszítés képződött. Ez a virágzás azonban csak rövid ideig tartott. A XIX. század első felében a tartós béke egy részt kedvezett ugyan a fényűzési ipar fejlődésének, de épen ezen korszak sokkal inkább szenvedett a ferde ízlés hibájában, mint bármely más. Manapság kicsoda tekinthetné művészi ipar műveinek azokat, melyek 1820 és 1860 között készültek? Ehhez járúlt — a műveltség történetében először — a gépek uralomra jutása, melyek a kézi munkát, noha ez az alapja a művészi iparnak, háttérbe szorították. De erről a korszakról ne is szóljunk! 3* Csésze a bécsi császári porczellángyárból (1790 tájáról).