Seite - 284 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

278 egy másik nagy ágát, a szövött kelméknek, tehát a sik fölszín díszítését keleten: Perzsiában, Szíriában, Indiában oly mintaszerűen, az észszerű elvnek oly megfelelően kezelték mindig és kezelik most is, hogy az ízlésnek vagy a művészi iparnak ezen elven alapuló átalakulása a keleti mintákat nem hagyhatta figyelmen kivűl. Ezekben a színek összhangzatos, szelíd s mégis hatásos és élénk elrendezésének oly példáit nyerte, a mint az a bécsiek és átalán az osztrákok hajlamainak megfelel. Ezen és más hasonló föltételeknek megfelelő elemekből, melyeknek gépies összeválogatása ellen óvó szer volt az az általános alapelv, hogy minden dolog önmagában véve jó legyen, — ezen elemekből, bátran mond- ható, mostanra már külön bécsi művészet képződött. Gyakorlott szem első pillanatra megkülönbözteti a bécsi munkát a párisitói vagy a münchenitől. A művészi iparnak Bécsben művelt minden ága egymás után újjá alakúit, de nem mesterkélt szabályok, hanem mindegyik anyagának és fajának követelménye szerint természetesen úgy, hogy mintákra támaszkodott. Sehol sem látható ez világosabban, mint a kovács- és lakatosmester- ségben, egy szóval a vas munkákon. Még néhány évtizeddel ez előtt egyátalán kicsoda gondolt kovácsolt vasból való művészi munkára! Ügy látszott, hogy az öntés könnyű szerrel pótolja a kovácsolás művészetét és fáradságos voltát. Legföljebb építészek vagy régiségtudósok néztek vissza irigykedve a múlt idők műveire. Ezek azok, kik a bécsi építészet új kor- szakának fölvirágzásával a kovácsmesterséget új életre ébresztették. És ma számos nagyszerű műhelyben a vasat valóban művészileg kovácsolják. Paloták, templomok, házak, közkertek megtelnek sokféle dísztárgygyal s használati eszközzel, a milyenekről ezen anyagból s így készítve már szó sem volt. Eleinte, a mennyiben a tárgyak egyházi czélokra szolgáltak, a csúcsíves építéstől kölcsönzött formákat alkalmazták. De csakhamar érvényesültek a technikailag úgy, mint művészileg remek renaissance- minták, a milyenek Ausztriában, kivált Alsó-Ausztriában, Stájerországban és Karinthiában nagyobb számmal maradtak fenn, mint egyebütt. A göm- bölyű és szögletes rúdvas, a lapos abroncsvas, az átfűzött és összekapcsolt munka ismét fölelevenűlt, s velük együtt a díszítés finomabb technikái: a maratás és a bevert díszítmény. Ennél alig van örvendetesebb tünemény a művészi ipar mai egész újjá alakúlásában. Legutóbb a renaissance mellett a XVII. és XVIII. századbeli művészetben is tettek kísérleteket; ezek részben nagyszerű és kitűnő munkák, melyek csak annyiban esnek kifogás