Seite - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

284 fog foglalkozni; a különböző fajok közül itt csak egyet említünk meg, a legszebbet, t. i. a legtisztább kristályból készült finom és ékes asztali üveg edényeket, melyek köszörűit és vésett díszítményűek, s melyek eredetöknél fogva annál is inkább bécsieknek tekintendők, mivel egyenesen azon régi kristály edények mintájára készültek, melyek a császári kincstárban őriztet- nek. Ezen üveg termékek a tökéletességnek már legmagasabb fokát érték el. Ugyanezt mondhatjuk a porczellánról és az evvel rokon faience és terrakottáról, mely két utóbbi különben Franczia- és Angolországhoz képest itt művészileg kevésbbé fejlődött, s nem is bir sajátos jelleggel. Mióta a császári porczellángyár megszűnt, Bécsben nem gyártanak porczellánt; de azért mégis csak Bécs az, a honnét az osztrák porczellán a mintákat, a díszítmények rajzait nyeri. Minden e nemű gyárnak Bécs a szellemi közép- pontja. Sőt még annál is több. Noha magában Bécsben nem gyártanak porczellánt, mégis űzik ott a porczellán-festést, mely maradványa a császári gyárnak, a mennyiben a festők saját kezökre tovább is folytatták a munkát. S mivel ráadták magukat az 1790 és 1810 között virágzó Sorgenthal- korszak tovább művelésére, ezen pompás modor segélyével a művészi iparnak egy új ágát teremtették meg, melynek művei ma az egész világot bejárják. Többnyire fényűzési czikkek ezek, azonban a finom és legfinomabb asztali edényeket szintén gazdagon és gyönyörűen díszítik Bécsben. Ez is sajátos bécsi faj s el is van annak ismerve. Ha azonban van ipari czikk, mely mint „bécsi különlegesség" tett szert a világon hírnévre: ilyenek a dísztárgyak, melyeknek tulajdonképeni anyaga a bőr, melyeken azonban díszítésűi mindenféle más anyagot is: fémeket, elefántcsontot, porczellánt, fát, stb. fölhasználnak. Ezen iparág révén állottak elő azok a pompás album-, diploma-, fölirat-, stb. tokok és kötések, melyek minden köztárlaton egyik díszét képezték a bécsi iparnak. Ezek mellett azonban nem kevésbbé kedveltek és keresettek a kisebb tárgyak, szekrény- kék, ládácskák, ékszertokok, táskák, rajzkönyvek, tárczakönyvek, s az íróasztalra való összes készletek. A mi ezeket a hasonnemű idegen munkáktól megkülönböztette, az a munka csínja és szabatossága s általán a meg- vesztegetőleg tetszetős külső. De más részt az újdonság hajhászata káros következményeit nem tudták elkerülni. Kényszerítve voltak rá, vagy legalább megszokták, hogy karácsonyra évenkint valami újat vigyenek a piaczra, s így ezen ipar nem sokára a legképtelenebb eszmékre tévedt, melyek a művészetet annyira kiforgatták a maga valóságából, hogy az ilyen készít-