Seite - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

288 kedvező forgalmi helyzetét. Legvilágosabb gyakorlati bizonyítékául tekint- hető ez az elméleti tudomány azon tételének, hogy a műveltség terjedésével egyidejűleg mindinkább csökken a városok történeti jelentősége; míg azon feladatuk, hogy „az egész birodalom közgazdasági életének érverését szív- kamra gyanánt közvetítsék", mind jobban előtérbe lép. A közép-dunai területre nézve, mely éjszakon a hercyniai és cseh párkányhegységek által övezett fensíkokba nyúlik, a Morva-völgyben Silézia és nyugati Galiczia határáig terjed, keleten még a magyar alföld egy részére is hatással van gazdaságilag, és dél felé a folyam rendszerénél fogva a magas Alpesek közé is benyúlik: Bécs a természetes forgalmi középpont. A legtöbb osztrák tartomány legyezőalakban nyílik Bécs felé úgy, hogy a forgalom főbb- irányaiban Bécsen keresztül visz a legrövidebb vagy a legkényelmesebb út. „Azon városok szoktak legnagyobb nemzet-, sőt világgazdasági jelentőségre jutni" — úgy mond Roscher Vilmos, amaz ép oly elfogúlatlan, mint tudós szakférfiú — „melyeknek helyi fekvése az alacsonyabb műveltség biztonsági szükségeinek is, meg a magasabb műveltség folyvást növekvő forgalmi szükségleteinek is egy iránt megfelel, a melyek tehát nem csupán szék- városokká, hanem elsőrendű ipari és kereskedelmi góczpontokká válnak. Ily főváros bírása minden népnek legkiválóbb egyesítő, s tehát hatalmi eszközei közé tartozik". Ki kételkednék abban, hogy Ausztriának megvan ez a ritka szeren- cséje? Valamint hogy a XII. század végéről és a XIII. elejéről fennmaradt régi helyhatósági jogok egyúttal árúmegállító kiváltságok és árúlerakásra kötelező jogok voltak; valamint hogy már a keresztesek, zarándokok, bevándorlók és hajósok özöne, mely a felső Duna környékéről jőve, a nyugati műveltség határát Bécsben érte el, a csakhamar népessé vált herczegi várost szállókkal, kórházakkal, üzletekkel és árúraktárakkal töltötte meg; valamint hogy Bécs az, melynek ipara már a Nibelung-mondában is magasztaltatik, a mennyiben a költő az Etele király számára Krimhilda kezét megkérő pechlarni Rüdiger őrgróffal itt rendelteti meg az ünnepi ruhákat: úgy a későbbi századokban is szakadatlanúl tápláltatott, emeltetett s gyarapíttatott Bécs a nyugat, éjszak és dél felől a Közép-Duna területére nyomúló kereskedelem és népáradat által. Ha pedig későbbi időkre való pillantás czéljából a XVIII. századbeli vízvám megsárgúlt naplóiba tekintünk, az árúkereskedelem minden ágában kiterjedt forgalom képe tárúl fel előttünk, és meglátjuk belőlük, hogy az időben Bécs a felső német városokkal szemben