Seite - 300 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

294 és színekben gazdagabban tárul szemünk elé; a csoportok újonnan alakúinak; öt óra felé már több kocsi üres puttonyok- és kosarakkal tér haza; magán a vásártéren is a kicsinyben való eladáshoz kezdik a zöldséget és gyümölcsöt rendezni. Hat órakor a piaczi rendszabály értelmében el kell tűnnie minden- nek, a mi a nagyban való eladásra vonatkozik. Egyetlen paraszt-kocsinak sem szabad többé az útczai közlekedést zavarnia, vagy a látogatottabb útczákat és tereket eléktelenítenie; a kövezeten eddig nagy halmokba szét- terített zöldség elrakatott, eltűnt; söpörnek és tisztogatnak; a hulladék, söpredék gondosan eltakaríttatik; új alakok tűnnek föl; ezek a „csarnok hölgyei", a jobb módú kiskereskedőnők, tiszta állványaikkal s székeikkel, meg ernyőkkel, melyek védelme alatt a csinos kosarakba rakott gyümölcsöt és zöldséget étvágygerjesztőleg, takarosan rakják ki. A Hof, Freyung és Judenplatz minden bécsi által ismert hétköznapi ruhájukat öltötték föl; a Kohlmarkton és a Grabenen nem lehet többé káposztás kocsit látni, — a nagy város fölébredt. A mi minden kedden, csütörtökön és szombaton reggel két és hat óra között a Hof-on lejátszódik, ismétlődik kevésbbé jellemző vonásokkal vasárnap éjjel egy és két óra közt a Mariahilfen levő Esterházy-piaczon, meg a másik három köznapon reggeli hat és kilcncz óra között a Nasch- markt-on, vagy a wiedeni gyümölcspiaczon. Ez a három piacz látja el főzelékkel, zöldséggel és gyümölcscsel a fővárost, annak előhelységeit meg a környékét. Pusztán a fogyasztási adóvonal körén belül negyedfél, sőt négy millió kilogramm főzelék- és zöldségféle, mintegy 600.000 kilogramm spárga és virágkel, és tizennyolcz—húsz millió kilogramm friss gyümölcs fogyasz- tatott el az utolsó tíz év (1875—1884) mindegyikében. Bármily tekin- télyesnek tűnjék is azonban fel e tömeg, csak egy részét teszi azon számba nem vett mennyiségnek, mely tényleg piaczra vitetik, hogy a külvárosok és a közeli síkföld jelentékeny számú helységeinek és városainak lakossága részére eladassék. Jó húst is nagy mennyiségben fogyaszt a főváros lakossága. E tekintet- ben Bécs élelmezéséhez Alsó-Ausztria nagyon kevéssel járúl, és a nagyszerű és pompás marhacsarnokokkal és istállók- és vágókamrákból álló mellék- épülettel ellátott bécsit marhavásárnak jutott a feladat, hogy a fővárosi terület e szükségletének fedezéséről idegen szállítmányok közvetítése által gondos- kodjék. „Magyar, gácsországi és német hízott, legelő és igás ökrök" neve-