Seite - 308 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (I), Band 2

302 A vízvezeték építését 1870. évi ápril hóban kezdték meg és oly gyor- sasággal folytatták, hogy az 1873-ki közkiállítás emlékezetes idejében, midőn a béke műveinek emeltek templomot, október hó 24-én a Schwarzenberg palota előtti szökőkút mellett ünnepélyesen megnyitották, és működését két év múlva a város minden részére kiterjesztették. A VI. Károly császár által 1732-ben vadászat alkalmával felfedezett Kaiserbrunnen valóságos alpesi hegyiforrás, mely a stájer Alpesek utolsó kiszö- gellése, a Schneeberg tövében, a Pokol-völgyben ered, a hegység vizének levezető útja, és a legtisztább hóvízből táplálkozik. A Stixensteini forrás a Schneeberg túlsó lejtőjén, a Sirning-völgyben ered, és részben a Gahn A hegyi fórrás-vízvezeték hídja Kalksburg mellett. fensík vizeivel is gazdagodik. Miután a messze oldalt fekvő és meg- bízhatatlan Alta-forrás felhasználását később mellőzni kellett, a két előbb megnevezett forrás képezi a vízvezetéknek tulajdonképeni törzsforrását. E források alá csatornák vannak ásva, melyek szétágazásukban egy elzár- ható gyüjtőmedenczébe nyílnak. A forrásokból a víz egy 95 kilométer hosszaságú vezetőcsatornán keresztül a hegylejtők természetes esése szerint a Speising melletti Rosenhügelen lévő szétosztó medenczébe vezettetik, mely a Duna színe fölötti 88 méternyi magasságban az egész város fölött uralkodik s melynek belseje képünkön látható. A vízvezeték egy födött, átázhatatlanúl falazott csatorna, mely a hegyet 29 helyen töri át jelentékeny hosszaságban és magas boltozatos iveken tíz nagyobb völgy fölött vonúl keresztül mindössze 4.6 kilométer hosszaságú töltésen.