Seite - 341 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

341 osztrák-magyar monarchia a történelmi versenyküzdelemben reá eső föl- adatokat fényes sikerrel fogja megoldani. S most vessünk egy általános rövid pillantást elsőben is az osztrák örökös tartományok területén élő népek viszonyainak fejlődésére. A kőkorszakbeli népességek néprajzi helyzete, mely népségek, mint alább ki fog tűnni, számos és kétségtelen nyomait hagyták hátra a Lajta bal oldalán ottan volt tartózkodásuknak, ez idő szerint még sűrű homályba van burkolva. Nem vagyunk képesek azoknak sem elterjedését, sem álta- lában ama rétegeknek a számát kimutatni. A monarchia déli részének történelmileg hiteles népségei közül az illyr népcsalád ágazatai a legrégibbek. Ezek lakták Dalmácziát, Isztriát, Ütközet a quadok földén. Pannoniát, valószínűleg Itália nagyobb részét, meg a Balkán-félsziget nyugoti felét. Hogy az Alpesek területére mennyire nyúltak vala be a nyugoti illyrek, az ma még eldöntetlen kérdés. Tekintve azonban, hogy a Dráva és Száva völgyei szoros kölcsön- viszonyt idéztek elő Stiriában, minden esetre annyival inkább föl kell tennünk, hogy bizonyos történelem előtti korszakban a pannonokkal rokon illyr népek az Alpesek területére is benyúltak, mivel azt, hogy ezek valaha az Alpesek déli határán tanyáztak, a régi írók positiv adatai határozottan kimutatják. így azt a kezdetleges műveltségű népréteget, melyről a laibachi ingoványban talált leletek tanúskodnak, már régóta illyr népségnek tekin- tették. A laibachi czölöpépítményekénél magasabb műveltséget tulajdoní- tottak a partvidéki illyr népségeknek és a szigetek lakóinak, kiknél már hellén hatások is érvényesültek, noha a partvidékeken sajátképi hellén telepek aránylag későn mutathatók ki.