Seite - 344 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

344 királyságok képezéseig is eljutottak, korántsem mutatnak föl olyan szilárd- ságot és ellenállási erőt, mint például a dákok, vagy épen az illyrek államai. A gyors terjeszkedésnek indult római birodalom meg a germánok vitéz törzsei közé levén beékelve a kelták, a Krisztus előtti utolsó század folyamán történt súlyos háborúk után elvesztették uralkodó állásukat s részben lakóföldjeiket is. Azok a véres háborúk, melyeket Róma a Balkán- félszigeten több mint kétszáz esztendőn át folytatott, a skordiskusok levere- tésével s az illyr kelták megsemmisítésével végződtek. Germán népek verték le, szórták szét és igázták le őket déli és közép Németországban, a Duna felső- és középfolyása mentén, valamint Csehországban is. Krisztus előtt 15-ben Rhaetiát, Vindeliciát s Noricumot Drusus és Tiberius a római birodalomba kebelezte be. Mindamellett, hogy a kelták nyilván magasabban állottak a művelt- ségben, mint a germánok, aránylag gyorsan s a győztes germánok javára ment véghez úgy déli Németországban, mint Csehországban az az össze- olvadás, mely eme két népcsalád érintkezésével kezdődött. Azonban még Tacitus is számos kelta néptöredéket ismer nevök szerint, s egészen Attila koráig találkozunk nyomaikkal az egykor uralmuk alatt volt területeken. Valamivel kedvezőbben alakúit a római birodalomba bekebelezett kelták nemzeti léte. A rómaiak nem vonakodtak ugyan erőszakos intézke- déseket alkalmazni az ellenszegülő népek ellenében, mint ezt a rhaetiek, salassok és pannonok eléggé kényszerűitek tapasztalni; úgy szintén a latin nyelvnek hivatalos nyelvűi való bevitele s a bennszülött lakosságnak hadi szolgálatra való tömeges alkalmazása is önként érthető következménye volt annak, ha a római birodalomba új tartományok kebeleztettek be; ez történt a kelta területeken is. Azonban az eddigi közigazgatási, társadalmi és vallási szervezet, melyet Róma már ott talált, érintetlenül maradt s az egész római korszakon át állami elismertetésben részesült. S habár a kelta törzsnek nemzeti továbbfejlődését elnyomta is a római hódítás, annak faji (ethnologiai) különszerűsége római oltalom alatt még hosszú időn át hábo- rítatlanúl fönnmaradt. A római, világra szóló birodalomban, melynek erői minden irányban foglalkoztatva valának, a római nemzetiség beolvasztó hatása fölöttébb különböző volt. A hol hadműveleti vonalak, vagy valamely természeti, kizsákmányolásra érdemes haszonforrások nem valának, oly helyeken, úgy látszik, csak lassú előmenetelt tett a romanizálás. így Plinius Isztriában