Seite - 347 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

347 politikai sorsában. Noricum ugyan névleg római tartomány maradt az V. század közepe tájáig, azonban a középponti hatalom az előtt már régóta nem volt többé eléggé erős arra, hogy az éjszaki és nyugoti határok mentén szüntelen elébb-elébb nyomuló alemannokat, herulokat, marko- mannokat, rugiakat stb. föltartóztassa. Odoaker legyőzte ugyan a rugiakat 407-ben, azonban a határerősségek elszigetelt helyőrségeit meg a római polgári lakosságot visszavonta a partmelléki Noricumból s csak arra szorít- kozott, hogy belső Noricumot hatalma alatt tarthassa. Theodorich alatt történt az alemannoknak rhaetai területre, való- színűleg Vorarlbergbe való befogadása. Ugyanakkor szállották meg a bajuvarok éjszaki Tirolt meg az Ennstől nyugotra fekvő tartományt. A hajdani rugi tartományban rövid ideig a longobárdok tanyáztak. Némelyek gót maradványokat akarnak fölismerni a meráni vidék, meg az Ulten-, Passei- és Sarn-völgy lakosságában, ellenben longobard marad- ványokat a trentinói lakosságban; de ezt a fölfogást a leíró anthropologia ez idő szerint még semmivel sem igazolja. Egészen a dunai katonai határok fölbomlásáig diadalmasan fenntartá magát a romanizmus a Dunától délre eső tartományokban; sőt a keresz- ténység által új hatalmi eszközökkel láttatván el, az első keresztény császárok korában élénk föllendülésre jutott. Azon körülmények, hogy minden határ- helység és város leromboltatott vagy elszegényedett, hogy e részek Italiától politikai, művelődési és egyházi tekintetben elszakadtak, hogy sok gazdag és művelt elem tova költözött innen, hogy a római uralmat az előnyomúló germánok ellen védelmező keleti gótok megsemmisíttettek, okvetetlenül érzékeny veszteségére voltak e tartományokban a romanizmusnak, noha még kétségkívül tetemes számú római lakosság maradt hátra az új viszonyok alatt is a germánoktól megszállott tartományokban, sőt, mint Justinianusnak 656 febr. 17-én Narbodhoz intézett levele tanúsítja, az is megtörtént, hogy Rómából nemes családok menekültek az Alpesek közé. Arról különben szó sem lehet, hogy a rómaiakat erőhatalommal semmisí- tették volna meg a germán győzők. Már az, hogy nagy számú kelta-román hegy-, folyó- és helységnév maradt itt fenn egészen korunkig, bizonyítja, hogy azok lassanként átalakúlt népességnek a firól fira szállott hagyományai. Különben számos okirati bizonyságunk is van, hogy római néptöredékek egészen a középkor kezdetén túlig maradtak fenn. Valószínűnek látszik ez úgy az éjszaki, mint a déli Alpeseket illetőleg. Az pedig köztudomású 44*