Seite - 349 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

349 A III. században a birodalmi útak térképe már följegyzi a venedeket (szár- maták) a Kárpátokban, de nyilván csak mint vándor hordákat, nem pedig mint állandó lakosokat. A IV. század végéig azonban keleten a hunok, nyugoton pedig a gótok és gepidák föltartóztatták a szlávok további előnyomúlását. Hanem aztán a hun birodalom megdőlése, a germán népek- nek keleti lakóhelyeikről Italiába, „a germán népek sírjába" való egymás- utáni elvonulása, s végre a gepidák országának bukása megoldotta a szláv néptömegek fékeit. A vendek a VI. század végén a Kárpátokig és az Germán népek telepe. Elbéig jutottak el. Úgy látszik, hogy szintén ebbe az időszakba esik különböző szláv törzseknek Galicziába és Csehországba való bevándorlása is. Valószínűleg ugyan ebben az időben vándoroltak az Al-Duna mellékéről föl felé a szlovének is, részint szövetkezve az avarokkal, részint harczolva is velők. A VI. század közepén már a Száva mellékén, nem sokkal azután pedig már az alpesi tartományokban foglaltak állást. 602 és 611 közt Isztria és Dalmáczia állandó birtokukká lett. A VII. század közepén pedig Morvát szállották meg. Bizonyos, hogy a szlávok a hatalmas avarok igája alá jutottak; azonban úgy látszik, hogy az alpesi szlávok csakhamar nagyobb önállóságra tettek szert, a mennyiben már 630 táján egy szláv herczegről van említés. Szintén