Seite - 354 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

354 koztak. A dalmát partmellék gazdag tagoltsága kedvező volt arra, hogy rajta apró patriarkális vérrokonsági szövetségek (plemena, bratstva) kelet- kezzenek; találunk is ilyet a IX. századtól kezdve többet, még pedig rendkívül harczias színezetűeket, melyek teljesen függetlenek valának, habár névleg valamely nagyobb hatalom oltalma alatt állottak is. Különösen félelmetesek voltak a X. században, mint tengeri rablók, a narentánok, kiknek földjén később századokon át a legelkeseredettebb harezok folytak a törökökkel. A cattarói köztársaság is, mely Szerbia, majd Magyarország, végre pedig Velencze védő hatalma alatt állott, tisztán szláv nemzeti alapokon nyugo- dott, melyeket a velenczeiek Ragusától féltökben a leggondosabban ápoltak. A Poljica (Spalato és Cetina közt) Dalmáczia történetébe gyakran benyúló államot alkotott, melynek keletkezése a IX. szá- zadba esik. Velenczeiek és törökök cgy- iránt tiszteletben tartották szabadságait, de Marmont tábornagy utoljára is véget vetett azoknak. E szláv államok között a legifjabbat a XV. század vége felé erőre kapott uskokiak alapították. Mindezen nemzeti szövetségek sűrű érintkezésben állottak a román parti városokkal, de mégis a nélkül, hogy ezek műveltségéből saját nemzetiségökre nézve valami külö- nös hasznot húztak volna. Csupán Ragusában indult meg az olasz és szláv nép közt bizonyos összeolvadás annyiban, hogy ott a renaissance korabeli nobilik mindkét nyelven, de híres olasz minták után írták költeményeiket. A szláv családok kiváló képviselői olasz egyetemekre is el-eljártak. A tulaj- donképi nép azonban e törekvésektől egészen érintetlenül maradt s meg- elégedett saját gus/arainak sokkalta gyümölcsözőbb népies epikájával. Az ide-oda özönlő szláv néptöredékekhez a XIII. és XIV. században a rumunok (oláhok, morlákok) csatlakoztak. Ott találjuk ezeket a dalmát Alpesek ben, az Adriai tenger keleti partmellékén (Canal dclla Morlacca) Uskok férfi.