Seite - 363 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

3G3 vidékére s onnan rabló hadjáratokat intéztek a római birodalom ellen. Legtöbbet szenvedett tőlük a dák tartomány, melyet már 260-ban hatalmuk alá hajtottak úgy, hogy a rómaiak onnan 275 táján utolsó helyőrségöket is visszavonták, miután a római főnépesség már előbb átköltözött onnan a Dunán Moesiába. Száz esztendő múlva új népáradat, a hun nép, özönlött ide éjszakkelet felől az Ural vidékeiről s megrohanta a gótokat. Ezeknek keleti ága, a keleti gótok, meg a gepidák kénytelenek lettek a hunok főhatalmát, noha saját királyaik alatt, elismerni. A nyugoti gótok, meg a vandalok átmene- kültek a Dunán a római birodalomba. A hun birodalom a Dunától éjszakra lakó barbárokat csaknem mind magába foglalta; a rettegett Attilának (434—453) a Duna és Tisza közti síkságon volt a fa-vára. Voltak az ő birodalmában a germán népeken kivúl szlávok is; a szármáta jazigok is eltűntek lassanként a szlávok között. Míg azonban a germán népek (gótok, gepidák) a hun uralom alatt is megtarták saját királyaikat, annak híre sincs, hogy ugyanazon uralom alatt szláv fejedelmek is voltak volna. A hun birodalom hirtelen összeomlása után (455) a keleti gótok megmaradtak az egykori Pannon iában, a gepidák pedig a mai Erdélyben és Romániában, míg Magyarország nyugoti és éjszaki részét rugiak, herulok és longobárdok szállották meg egymás után. Ebben az időben állott tehát az egész kárpáti ország, a mai magyar királyság, német népek uralma alatt. A rugiakat 487-ben Odoaker legyőzte és Italiába hurczolta. Theodorik gót király 488-ban szintén Italiába nyomúlt, hogy a bizanczi császár nevében Odoakert haddal támadja meg; ott azonban független királyságot alapított, a melyen 493-tól 526-ig dicsőségesen uralkodott. A gepidák most a gótok lakóföldjét is el akarák foglalni, de e miatt ellenségeskedésbe jutottak a bizanczi császárral, ki a longobardokat szólította harczra ellenök. Hosszú és elkeseredett háború dühöngött olykori félbeszakításokkal e germán népek között, mígnem az avarok a longobárdok javára döntötték el azt. A Konstantinápolyba 558-ban küldött avar követség kevély követe- lésekkel lépett föl; Baján nevű khagánjok szerencsés vezér vala. Ezzel szövetkezett Alboin, a longobard király 565-ben a gepidák ellen, kiket le is győztek úgy, hogy az avarok, mint győztesek, a földjüket is elfoglalták. Mikor pedig Alboin 568 népeivel együtt elhagyta a kiszipolyozott Panno- niát s Italiába vonúlt, Baján az egész mai Magyarországot elfoglalta. 375-től 568-ig folyvást tartott itt a népek ide-oda hullámzása. 46*